Üssük fel a Volkswagen képzeletbeli történelemkönyvének 1:18-as méretarányú kötetét.
Sajnos az első néhány fejezet hiányzik: a prototípusokat és a háborús járműveket ebben a méretarányban nem készítik a modellgyártók.
Az ábrázolt évjáratok közül a gyűjteményemben a legkorábbi egy 1949-es perec, a Solido terméke. Rendhagyó és szabványon kívüli módon 1:17-es méretarányú a modell, de azt hiszem, hogy belefér a fejezetbe.
Egy árverési oldalon bukkantam a modellre. A silány fénykép alapján is látszott, hogy egyéni átalakítású a modell. Mellette szólt, hogy az eladó az átalakítás tényét nem titkolta, egyenesen büszkélkedett vele. Vonzó áron kínálta, és mivel addig még nem volt ebben a méretarányban perecem, hát megvettem.
Kézbe véve kiderült, hogy az átalakítás enyhén szólva sem tökéletes. Nem léptem vissza az üzlettől, mert végül is egy meglehetősen régi, véleményem szerint a 60-as vagy 70-es években gyártott modellről van szó.
Gondoltam, hogy esetleg megpróbálom visszaalakítani az eredeti formájába. Ez a későbbiekben elmaradt.
Jobban megnézve nem tudtam eldönteni, hogy valamiféle sufnituningot tartok-e a kezemben vagy esetleg a gyártó követte el a merényletet szegény jobb sorsra érdemes bogár ellen.
Az utóbbi történt....
Utánajártam: készített a Solido 1949-es modellt is, 8016-os katalógus szám alatt, kék, türkiz és sárga színben. Az én szerencsétlen jószágom viszont leginkább a Solido 8306-os modelljére hasonlít, eredetileg vörös, faltdachos, oldalán matrica, rövidített lökhárítók, küllős felni. 1958-as lenne a katalógus szerint, viszont a modellem alvázán az 1949-es szám virít.
Maga a "gyári" tuning a '60-as évek végét ill. a '70-es évek elejét idézi. A "házi" tuning pusztán a fényezésre szorítkozott. Valószínűleg az eredeti fényezés kopott, sérült és nem akarták az eredeti vörös fényt helyreállítani.
Érdemes megfigyelni a modell felépítését. Az alváz külön alkatrész, mint a modellautók többségénél. Érdekes viszont a karosszéria. Nyílik az ajtó, ez ebben a méretarányban nem különleges. Úgy tűnik, hogy a motortér és a csomagtér fedele is nyitható, erre utal a feltűnő rés ezeknél az alkatrészeknél. Van még egy másik rés is, aminek a bogáron nincs helye: a hátsó oldalablak alatt, a díszléc vonalában.
Nos, sem a csomagtér, sem a motortér ajtaja nem nyitható. Érdekes módon a két részből álló karosszéria nem a sárvédőknél válik el, hanem ezeknél a rosszul illesztett és eldolgozott vonalaknál.
Elölről megtekintve szerencsére nem látszik az égbepislogó szempilla.
Valószínűleg az átfestés alkalmával kallódtak el a hátsó lámpák búrái
A szekérfutóművet sikerült aránylag hűen ábrázolni
A tatról ez már nem jelenthető ki ilyen határozottan
A belső tér is érdekes. Tekintsünk most el attól, hogy a műszerfal kimaradt az átfényezésből. Sokat javítana szegény autón.
Rendben van a "traktorkormány", a műszerfalon középen a sebesség- és az időmérő óra. Tudomásom szerint viszont '49-ben még nem volt ajtó a kesztyűtartókon. Dícséretes viszont, hogy kettő van ezekből.
A pedálok sem igazán korhűek, de ezt tudjuk be a gyári tuningnak.
A képen ugyan nem látszik, de a tető kárpitozása teljesen hiányzik.
Ezek a trombiták.... nem tudok napirendre térni felettük!
folyt.köv.
