Apró Volkswagenek

..Végső Kiadás, Utolsó Sorozat. Sokféleképpen lehet fordítani-értelmezni a spanyol "Última Edición" kifejezést. A lényeg, hogy a Volkswagen Bogár több, mint ötvenéves sikersorozatának a lezárását jelenti ez a kiadás.

Szívesen gyártott a Volkswagen a nagy szériák mellett kisebb-nagyobb jellegzetességekkel fémjelzett sorozatokat: Jeans Bug, Silver Bug, Harlekin, Jubiläumskäfer, Weltmeister 1974, Triple Black/White, stb.
Ezek az alapmodell változatai voltak. Ilyen az Última Edición is, az 1600i modell Végső Szériája, csak apróságokban különbözik a bevált és jól ismert terméktől.

Lássuk hát a képzeletbeli történelemkönyv utolsó lapjait. A Schuco 2010-ben mutatta be 1:18-as modelljét.


Igazi kiállításra méltó példány, érdemes megfigyelni minden oldalról




Luna bézs és tengerkék színben gyártották az Utolsó Kiadást. Az utóbbit ábrázolta a modellgyártó.
Felhívom a figyelmet az Última Edición néhány apró eltérésére az 1600i sorozattól. A csomagtartó kilincse felett megjelenik a Wolfsburg embléma.A bal oldalon, átellenben a tankajtóval kerek jelvény hirdeti a szériát.



Hátulról nézve a színen kívül semmi sem utal a különleges sorozatra.



Lássuk közelebbről a modellt. Elölnézetben jól látható a már említett embléma, a szélvédőre ragasztott belső tükör, a fejtámla.



Megfigyelhetjük a pótkerékzseben található kör alakú szerelő nyílás fedelét, a lökhárítót rögzítő csavarokat. A kerékösszetartásról megkérdezem a szakértőket...



Hátulról egy átlagos mexikóinak tűnik. Szép a rácsok, a lámpák, a kipufogó ábrázolása



Ebből a döglöttkutyaperspektívából jól látszik a katalizátoros kipufogót borító, jellegzetesen púpos hátsó köténylemez. A lökhárítót tartó csavarok feje itt is jól kivehető.



Felülnézetben semmi különös, hacsak az nem, hogy mennyire színjátszó a fényezés különböző nézőpontokból.



Oldalnézetben feltűnhet a kicsit furcsán álló hátsó lökhárító. Dicséretet érdemel viszont a hátsó kerékív előtt található emelőszem megjelenítése.



Az alvázról elmondható, hogy a tervezője nem csak úgy általában bogáralvázat, hanem ennek a sorozatnak az alvázát is láthatta közelről. Még a bal hátsó ülés alatti vezérlőelektronikát rejtő doboz számára kialakított bölcső is megfigyelhető.



Menjünk kicsit közelebb (talán nem szól érte a múzeum őre...)
Megfigyelhetjük a már említett jelvényt a bal oldalon, az ablaktörlők és az ablakmosó részleteit. Külön kiemelném a lökhárítótartó vasak valósághű ábrázolását. Kár, hogy az antennát visszatolt állapotában jelenítette meg a gyártó.



Az ajtók zsanérja egyedülálló a bogármodellek között. Talán aránytalanul nagy, de tökéletes mása az eredetinek



Szintén ritkaság a kerék szelepek ábrázolása.. Láthatjuk közelebbről az emelőszemet és a hátsó lökhárítótartó vasakat is. A kéderek, fellépők is teljesen rendben vannak.



Egyedülálló az első ablakok csukott ábrázolása. A modellgyártók ezeket általában letekert állapotban jelenítik meg, így is segítve az ajtó kinyitását. Modellünk esetében kénytelenek vagyunk megragadni a kilincset, ha nyitni akarjuk az ajtót.
Vessünk egy pillantást az ajtót belülről záró pöcökre, a pillangóablakra, különös tekintettel annak gravírozására.



Nyissuk ki a csomagtartót. Láthatjuk a fedelet rögzítő zárat, mellette a riasztó nyitásérzékelő kapcsolójával. A pótkeréken nincs dísztárcsa! A menetirány szerinti jobb oldalon elhelyezkedő aktív szénszűrős üzemanyag kiegyenlítőtarály apró hibája, hogy az őt rögzítő fémpántnak a karosszéria színét kéne hordoznia. Ennyi hiba elnézhető.
Elnézhető az is, hogy a másik oldalon három tartály vehető ki. A szélvédőhöz közelebbi, fekete kupakos a fékolajé, tökéletes. Apró hibája viszont az ablakmosó tartály ábrázolásának, hogy a modellen úgy tűnik, mintha két külön darabból lenne. A gyártó mentségére szolgál, hogy eléggé amorf a formája, egy 2mm-es festékcsík egyszerűen javíthatna a képen.



Nyissuk ki az ajtókat. Rögtön feltűnhet a biztonsági öv és az ülés háttámláján a döntést segítő pöcök ábrázolása.



Innen láthatjuk a megszokott mexikói fekete puha műanyaggal borított műszerfalat. Csak és kizárólag az Última Ediciónra jellemző viszont a karosszéria színére fújt hangszórórács és kesztyűtartó ajtó. Ennek a sorozatnak a gépeit 4 hangszóróval látták el a gyárban. Jól látható egyikük az ajtókárpitban.
Szép az ajtón a kilincs, a könyöklő, az ablaktekerő és a zseb ábrázolása. Bogaras szemmel furcsa a Golf2 ülés a Bogárban, de az 1600i-ket gyárilag így szerelték.



Ebből a nézőpontból jól látható a tetőkárpit, a napellenzők szép kidolgozása. Elismerésre méltó a biztosítéktábla megjelenítése a műszerfal alatt.



Kukkantsunk be az utastérbe a másik oldalról is. Az 1600i-k gyári szériafelszereltsége volt a poroltó, ki tudja miért...Furcsa látni a Golf2 kormányát és világításkapcsolóit egy Bogáron. Elismerésre méltóak a kormányon, a bajusz- és a világításkapcsolókon az apró fehér matricák. Felismerhető a gyári CD-játszós rádió is. A kesztyűtartó bal alsó sarkán az embléma viszont csak az Última Edición-nál található. Láthatjuk a jobb első hangszórót is.



A kalaptartóba szerelték a hátsó hangszórókat, amik egy nyitható tárolórekeszt fognak közre. A rendszámvilágítás kéderének az ábrázolása is egyedülálló.



A motortérre csak egy szót vesztegetnék: tökéletes. (Még a rendszámvilágítás alja is.) Egyedül a motorháztetőt nyitvatartó rugó hiányozhat a szőrszálhasogatóknak.



Közelebbről nézve sem találni hibát. Még a matricák is a helyükön vannak: a légszűrőn és a motorháztető belsején (az utóbbi a magas feszültségre hívja fel a figyelmet)



Emeljük fel az autót (vagy másszunk le az aknába). A szekérfutómű, a lengéscsillapítók, a fékcsövek: minden a helyén. Még a kürt is külön alkatrész! Láthatjuk a pótkerékzseb már említett kerek szerelőnyílásának a hátsó párját is.



Hátul is minden a helyén: váltó, lengőkarok, lengéscsillapító, hidraulikus és bowdenes fékvezetékek, hőcserélő, kipufogó, motor.



Emelkedjünk újra a magasba és lássunk néhány jellegzetes zsánerképet egy mexikói haciendáról!












 

Nem véletlenül választottam ennek a fejezetnek a címét a sok lehetséges közül. Valóban ez az Última Edición, az Utolsó Fejezet, nemcsak a Bogár történetében, hanem ezeken az oldalakon is.
Lehetne statisztikát gyártani, hogy 2010. novembere óta (ekkor kezdtem ugyanis a sorozatot a www.bogarhatu.hu fórumán) hány fejezet készült, hány modell hány fényképen-videón került bemutatásra. Lehetne, de nem érdemes, pedig valószínűleg jó nagy szám kerekedne.
Nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy nagy kedvvel készítettem hétről-hétre kis dolgozataimat abban a reményben, hogy talán másnak is röpke örömet szereznek. Felhagyok a modellek gyűjtésével, hiszen a polcon már ott lapul a sokat emlegetett adu-ász. Nem hiszem, hogy ennél az Última Ediciónnál szebb, részletesebb, valósághűbb modellt gyártana bármelyik gyártó.
Befejezem a blogomat is, hiszen elfogytak a bemutatásra váró modellek és bevallom, az ötletek is. Nem szeretném, ha ellaposodna a blog, ismétlésekbe bocsátkoznék. Szép volt, jó volt, ennyi volt.

Az utolsó képen együtt a gyűjteményem legelső (1968-ban, a Matchbox üzemében gyártott, "1500 Saloon" típusú, 1:67 méretarányú modell), legfiatalabb (2010, Schuco, Última Edición, 1:18), legkisebb (2002, Busch, Perec, 1:100) és legnagyobb (1996, Volkswagen - Puebla, 1600i, 1:1) pédánya. Így kerek a történet.



Köszönöm a támogatóimnak a segítségüket és minden olvasómnak köszönöm a megtisztelő érdeklődést.

Nagyon sok laikus azt hiszi, hogy a Bogár pályafutása során ugyanazt az autót gyártották a '30-as és a '90-es években egyaránt. Van persze ebben némi igazság, hiszen az alapkoncepció nem változott: az alváz jellegzetes kétajtós, bogárhátú karosszériát hordoz hangsúlyos sárvédőkkel, négyhengeres léghűtéses boxer farmotor az erőforrás. A típus közös jellemzője továbbá az egyszerű de igényes technikai megoldások sora a végtelenül megbízható minőség mellett.
Igaz az is, hogy legtöbb változtatás kívülről nemigen látható. Az egyszerű szemlélőnek nem tűnhet fel, hogy pl. a bowdenes féket mikor váltotta fel a hidraulikus, mikortól lett 12V-os az addigi 6V-os elektromos rendszer, hogyan nőtt a motor lökettérfogata és teljesítménye az idők során. A külcsínben ugyan tetten érhető néhány jelentős, de összességében kis változás: az ablakok mérete és alakja, a lámpák mérete és elhelyezkedése, a lökhárítók és az ívek változása elöl és hátul. Első ránézésre apróságok, mégis a hozzáértő ezek alapján többé-kevésbé pontosan be tudja lőni egy adott jármű gyártási évét.
Többé-kevésbé, hiszen a jármű szinte folyamatosan változott, módosult, fejlődött. A Volkswagen a modellváltásokat mindig az adott év közepére időzítette, így előfordulhat, hogy a dokumentumokban szereplő gyártási év jellemzői még vagy már nem egyeznek meg a modellévével.
Az óriási gyártott darabszám mellett természetesen nem lehetett előre kiszámítani, hogy pontosan mennyi alkatrészre is van szükség a következő váltásig. Így fordult elő, hogy a modellváltáskor nagyobb raktárkészlet maradt a többé már nem használható elemekből. Ezek egy része a szervizekbe és az alkatrészkereskedőkhöz került, de a többi sem veszett kárba, nem került az olvasztóba.
Felhasználták őket, készítettek néhány nem teljesen típustiszta, "öszvér" Bogarat. Ne gondoljuk persze, hogy a maradékból összetákolt, szedett-vedett autók voltak ezek: teljes értékű és minőségű Bogarakat állítottak elő belőlük, sokszor egyszerűbb, puritánabb felszereltséggel. "Spar"-nak hívták őket, olcsóbbak is voltak a szériagépeknél. Nehéz felsorolni, mi is jellemzi ezeket a spórolós gépeket, hiszen aránylag kevés készült belőlük, mindegyik sorozat különbözött valamiben a többitől: díszlécek, napellenző, belső kárpit, stb. Érdemes lenne egyszer összegyűjteni a különböző Spar szériák jellemzőit!

A Sunnyside modellje is egy ilyen autót ábrázol. Az eddig bemutatott 1:18-asokhoz képest a legjelentősebb változások: elmaradt a karos index, az első irányjelzők a sárvédők tetejére kerültek. Megjelent a pillangóablak és változott a motorház alakja, a rendszámvilágítás, a hátsó lámpák.



Ennek a modellnek két másik példányát már bemutattam: a "KDF (Kamera Durch Freude)" és a "Megleszcsinálva" című dioráma fejezeteiben.  Emlékeztetőül:



http://picivw.blog.hu/2011/02/14/atalakitas_4_resz

http://picivw.blog.hu/2011/02/22/atalakitas_6_resz

Sajnos látszik a modellen a megszokottnál gyengébb kidolgozás - igaz, hogy cserében roppant méltányos az árfekvése. Kitűnő átalakítási alap!

Nézzük közelebbről. Picit kajla lökhárító, dudarács, index. Szép viszont a fényezés és a krómozás.



Érdekes az ajtó kárpitjának az ábrázolása. Ferdék a hátsó lámpák is, viszont valamiféle ködlámpa-tolatólámpaszerűség büszkélkedik a hátsó lökhárítón.



Nyílik a csomagtartó, a díszléc illesztése lehetne precízebb. (Örök vesszőparipám: mit keres a dísztárcsa a pótkeréken...)



A motor megjelenítése ebben a méretarányban említésre sem érdemes, láttunk már sokkal jobbat is.



Az alváz a többi részhez képest elfogadható (a hajtott kerekek helyzetét nagyvonalúan ugorjuk át)





Büszkén vallja a gyártó, hogy egy 1967-es modellt ábrázol. Valószínűleg téved, hiszen ebben a modellévben ugyanis már szögletes keresztmetszetű a lökhárító és nem ívelt "babás". Stimmel viszont a döntött "töklámpa" és a rendszámvilágítás. Érdekes, hogy az utóbbi krómozott a modellen.



Nézzük a belvilágot. Krómozott kürtív, krómozott hangszórórács. Előbbi még csak-csak, de az utóbbi nemigen jellemző egy Spar-ra. A bowdenes üzemanyagszintmérő viszont rendben van. Az ülések kidolgozását most ne részletezzük.



A másik oldalról bekukkantva feltűnhet a műszerfal díszcsíkja, nem igazán kiemelve. Még krómozva sem jellemző a Spar-ra. Másik vesszőparipám a nem színre fújt műszerfal. Picit durva a sebváltó és a pedálok kidolgozása. Az ajtó zsanérjánál viszont már láttunk rosszabbat nevesebb gyártótól is.



A szokásos garázs előtti kép





 

Lapozzunk át néhány fejezetet a történelemkönyvünkben.

Ez az 1967-es állólámpás 1200-es, gyűjteményem adu-királya az ADAC színeiben pompázik. A Minichamps terméke.



Részletesen már bemutattam itt:

http://picivw.blog.hu/2011/02/03/minichamps_1_18_adac
 

A Schuco 1969-es Szafári T2a-ja a gyűjtemény adu-dámája



http://picivw.blog.hu/2011/03/12/schuco_1_18_safari_t2
 

Az 1970-es Buflák 1302-es Revell modellt is ismertettem.

http://picivw.blog.hu/2011/05/09/revell_1_18_1302

folyt.köv.

Újabb jelentős állomás időutazásunk során. Nagy Gábor Attila könyvéből idézek:

"1958 július 31-én az olasz formatervezők hatására megújult a műszerfal, valamint nagyobb lett a hátsó ablak... Az új műszerfalon a hangszórórács a vezető elé került,nagyobb lett a kesztyűtartó, a műszerfal alá került a hamutartó, valamint a kapcsolók a rádió fölött kaptak helyet. Ezzel egyidőben a rácsok mérete az ablak alatt kisebb lett, és megváltozott a motorháztető formája, valamint a rendszámmegvilágító lámpa. Megjelent a rendes gázpedál a görgő helyett. Megindul a legendás amerikai reklámhadjárat."

Lássunk hát egy jellegzetes amerikai színben pompázó és az országra jellemző ital matricáját viselő autót! A Solido 1:17-es méretarányú Faltdachosáról van szó. Érdekes, hogy miért ragaszkodik a gyár ehhez a méretarányhoz...



Amerikainak tűnik az autó, de nem az. A tengeren túlon ugyanis szigorú biztonsági feltételeknek kellett akkoriban is megfelelni az importautóknak: a Bogarat korlátos lökhárítókkal szerelték.



Az alvázon a modellgyártó nem tünteti fel az évjáratot, de bizonyos jelekből ítélve egy '58-as modell lehetett a minta.



A Solidotól már megszokott egyszerűség az alvégen



Hátul sem jobb a helyzet



Nézzük inkább felülről a kis autót. Egy árverési oldalon bukkantam rá, nagyon méltányos áron. Egyetlen hibája volt: sérült, törött-hiányos volt a szélvédője. Megpróbáltam pótolni, de a kédert és az ablaktörlőket nem sikerült reprodukálnom



Hasonlóan a gyártó már bemutatott perecéhez, ennek is csak az ajtaja nyílik. Ez a karosszéria viszont egy darabból készült, elmaradtak a csúnya illesztési vonalak.



A ponyvatető is külön alkatrész, de sajnos az sem nyitható: egyetlen műanyagdarab.
A belső is egészen elfogadható, leszámítva a fekete műszerfalat. Valószínűleg megelőlegezte a gyártó a később az USA-ban kötelező puha borítást.



Érdekes a háromküllős "traktorkormány" is. Ebből a nézetből jól megfigyelhető a Gábor által említett belső kialakítása.



Ez az enyhe ültetés akkoriban még nem volt divat, valószínűleg egy későbbi átalakítást ábrázolt a gyártó. Figyelemreméltó a hátsó kerékív előtt elhelyezkedő emelőszem megjelenítése



Már be sem férnének a garázsba a jelöltek.



folyt.köv.
 

Lapozzunk egyet képzeletbeli történelemkönyvünkben. A következő fejezet legszembetűnőbb eleme, hogy az osztott "perec" hátsóablakot felváltja az "ovál".

Nemrégiben egy áruházlánc akciósan kínált 1:18-as méreterányú Bburago autómodelleket. A sok modern csoda között megbúvott egy uszodakorlátkék ovál Bogár is.
Elfogadható volt az ár-érték arány, tehát beszereztem egy példányt.
A modell alvázán olvasható adatok alapján ez egy 1955-ös évjárat, méghozzá az egymilliomodik Bogár másolata. (Érdekes, hogy ugyanezt a Bburago arany színű fényezéssel is megjelentette - amilyen valójában volt az 1.000.000. Bogár.  A kék változatról jó lett volna, ha lehagyja az "egymilliomodik" jelzést.)

Nézzük meg alulról a hátsó traktust is:



Majdnem sikerült a gyártó szándéka...
Ebből a két képből kitűnik, hogy a modell tervezője legfeljebb rosszul sikerült, homályos fényképen láthatott bogár alvázat. Azzal együtt dicséretes az igyekezete: a műfajban van ennél sokkal rosszabb is (már ha ez jelent valamit)

A külső egyébként megnyerő.



A modell hátsó fertálya is elfogadható, bár a hűtőrács lehetne egy kicsit hangsúlyosabb



Az elölnézet -a már sokat emlegetett tükröt leszámítva- tökéletes.



A csomagtérben is minden rendben, kivéve a pótkerék dísztárcsáját.

Az ajtók kárpitjai és a motortér ajtajának ábrázolása elfogadható.



Nézzük meg közelebbről a motort! Egy picit kevesebb króm jobb lenne



Ha már a krómoknál tartunk: tökéletesnek mondható a belső kárpitozás, főleg a műfajban egyedülállóan ábrázolt kapaszkodó a B oszlopon. Kérdem: miért krómozott ez az alkatrész??



Maradjunk még egy kicsit a beltérnél. Sajnos az ajtó nyílása egy picit nyögvenyelős. A karosszéria színére fújt műszerfal viszont dicséretet érdemel!  Figyelemreméltó a műszerfal és az ülések ábrázolása. A görgős gázpedál már csak hab a tortán!!



Érdemes egy elismerő pillantást vetni a kesztyűtartó nyitógombjára és a szellőzők, hamutartó, meg a többi cubehőr kezelőgombjára ott elöl.



Őt is elviselném 1:1-ben...



folyt.köv.
 

Egy modellbörzén találkoztam a címszereplővel. Árván, doboz nélkül, porosan-koszosan búslakodott a csilivili luxus- és sportautók között. Állapotának megfelelő volt az ára, így jött velem haza.
Úgy gondoltam, hogy átalakítási alanynak megfelel, majd csak lesz belőle valami: szkenner, holdrakéta vagy atomerőmű, majd meglátom.
Ismerős volt valahonnan, csak volt rajta valami furcsa. Aztán beugrott: a fiam gyűjteményének egyik büszkesége a Maisto 1:18-as zöld perece, bontatlan dobozban. Addig úgy tudtam, hogy ez csak abban a zöld színben készült, tehát valaki buherálta szegénykét.
Nos, nem így történt. Utánajártam, és kiderült, hogy készült néhány fekete színű modell is ebből a szériából. Megmostam-megtisztítottam az új szerzeményt és akkor láttam, hogy egy gyémántra leltem. Ipari gyémántra ugyan, de akkor is egy fekete gyémánt.



Gyönyörű, sértetlen fényezés, az évjáratnak megfelelő apró részletek. Elölről egyedül a dudarács alakja egy kicsit furcsa.





A hátsó rész is elfogadható, kivéve a lökhárítót.



Sajnos saját ügyetlenségemnek köszönhetően a lökös sérült, deformálódott.



Ha már a hátuljánál tartunk: a motor kidolgozása a legnagyobb jóindulattal sem mondható barokkos részletességűnek.



Az alváz többé-kevésbé elfogadható. Büszkén hirdeti a gyártó saját magát, a méretarányt, az évjáratot.



Nézzük csak meg egy kicsit közelebbről! Valami nagyon oda nem illő dolgot fedezhet fel az értő szemlélő! Mit keres egy '51-es Bogár futóművében spirálrugó???



Ilyesmi nemcsak az első kerekeknél lelhető fel...


Szép-szép, hogy rugózik a modell, na de ennek a módja... kár érte.

A csomagtér ábrázolása viszont elfogadható: az ötlukú felnin nincs dísztárcsa, a tank beöntőnyílásának megjelenítése is sikerült.



A belső kialakítás is elfogadható.Kétküllős kormány, ajtó nélküli kesztyűtartók, görgős gázpedál (ami ezen a képen nem látszik)



A karosindexet is ábrázolta a gyártó - vagy legalábbis utalt rá. A kerekek is rendben vannak, még a reumanyílás is látható.



A tulaj engedelmével kibontottam egy fényképezés erejéig a zöld változat dobozát, hogy mintát vegyek a hátsó lökhárítóról.



Nézzük meg őt is egy kicsit közelebbről! Jó pont a színre fújt műszerfal. Ezen a képen a görgős gázpedál is látszik.



Szép a beltér, sikerült a kárpit és a szőnyeg mintáját is eltalálni.
 

Két testvér. A rendszámok a szemtanuk és az eljáró hatóság összezavarása okán egyformák.







Nem bánnám, ha 1:1-es méretarányban is állna egy ilyen a garázs előtt...






folyt.köv.




 

Üssük fel a Volkswagen képzeletbeli történelemkönyvének 1:18-as méretarányú kötetét.
Sajnos az első néhány fejezet hiányzik: a prototípusokat és a háborús járműveket ebben a méretarányban nem készítik a modellgyártók.
Az ábrázolt évjáratok közül a gyűjteményemben a legkorábbi egy 1949-es perec, a Solido terméke. Rendhagyó és szabványon kívüli módon 1:17-es méretarányú a modell, de azt hiszem, hogy belefér a fejezetbe.



Egy árverési oldalon bukkantam a modellre. A silány fénykép alapján is látszott, hogy egyéni átalakítású a modell. Mellette szólt, hogy az eladó az átalakítás tényét nem titkolta, egyenesen büszkélkedett vele. Vonzó áron kínálta, és mivel addig még nem volt ebben a méretarányban perecem, hát megvettem.
Kézbe véve kiderült, hogy az átalakítás enyhén szólva sem tökéletes. Nem léptem vissza az üzlettől, mert végül is egy meglehetősen régi, véleményem szerint a 60-as vagy 70-es években gyártott modellről van szó.
Gondoltam, hogy esetleg megpróbálom visszaalakítani az eredeti formájába. Ez a későbbiekben elmaradt.
Jobban megnézve nem tudtam eldönteni, hogy valamiféle sufnituningot tartok-e a kezemben vagy esetleg a gyártó követte el a merényletet szegény jobb sorsra érdemes bogár ellen.
Az utóbbi történt....
Utánajártam: készített a Solido 1949-es modellt is, 8016-os katalógus szám alatt, kék, türkiz és sárga színben. Az én szerencsétlen jószágom viszont leginkább a Solido 8306-os modelljére hasonlít, eredetileg vörös, faltdachos, oldalán matrica, rövidített lökhárítók, küllős felni. 1958-as lenne a katalógus szerint, viszont a modellem alvázán az 1949-es szám virít.



Maga a "gyári" tuning a '60-as évek végét ill. a '70-es évek elejét idézi. A "házi" tuning pusztán a fényezésre szorítkozott. Valószínűleg az eredeti fényezés kopott, sérült és nem akarták az eredeti vörös fényt helyreállítani.



Érdemes megfigyelni a modell felépítését. Az alváz külön alkatrész, mint a modellautók többségénél. Érdekes viszont a karosszéria. Nyílik az ajtó, ez ebben a méretarányban nem különleges. Úgy tűnik, hogy a motortér és a csomagtér fedele is nyitható, erre utal a feltűnő rés ezeknél az alkatrészeknél. Van még egy másik rés is, aminek a bogáron nincs helye: a hátsó oldalablak alatt, a díszléc vonalában.
Nos, sem a csomagtér, sem a motortér ajtaja nem nyitható. Érdekes módon a két részből álló karosszéria nem a sárvédőknél válik el, hanem ezeknél a rosszul illesztett és eldolgozott vonalaknál.

Elölről megtekintve szerencsére nem látszik az égbepislogó szempilla.






 

Valószínűleg az átfestés alkalmával kallódtak el a hátsó lámpák búrái

A szekérfutóművet sikerült aránylag hűen ábrázolni

A tatról ez már nem jelenthető ki ilyen határozottan

A belső tér is érdekes. Tekintsünk most el attól, hogy a műszerfal kimaradt az átfényezésből. Sokat javítana szegény autón.
Rendben van a "traktorkormány", a műszerfalon középen a sebesség- és az időmérő óra. Tudomásom szerint viszont '49-ben még nem volt ajtó a kesztyűtartókon. Dícséretes viszont, hogy kettő van ezekből.
A pedálok sem igazán korhűek, de ezt tudjuk be a gyári tuningnak.



A képen ugyan nem látszik, de a tető kárpitozása teljesen hiányzik.
 

Ezek a trombiták.... nem tudok napirendre térni felettük!




folyt.köv.



 

Maradjunk még egy fejezet erejéig az 1:24-es méretaránynál.
Az előzőekben bemutatott Kübelwagen megrendelése előtt megpróbáltam utána járni a gyártónak. Kiderült hamarosan, hogy nagy valószínűséggel a gyár már nem létezik, bár a termékei elő-előfordulnak különböző aukciós honlapokon.
Ezek a termékek egytől-egyig fémlemezből kialakított harci járművek. Elgondolkodtató.
Visszatértem kedvenc olasz webshopomba és nyomozni kezdtem. Nagyon nem lepődtem meg, amikor rábukkantam a Schwimmwagenre...



Ugyanaz az egyedi és igényes kidolgozás, mint amit a Kübelwagen esetén már megismertünk.



Leszerelve a talapzatról



A Schwimmwagennek értelemszerűen nincs ajtaja, a modellnek így pusztán a szélvédője hajtható előre.



Levehető viszont az ásó, az evezőlapát, a kipufogó tetején elhelyezett kampós végű rúd, amivel -ha jól tudom- az utastérből lehetett hátrahajolva kiemelni és visszahajtani a propellert



Az első ülések lapja is felhajtható. Nem értem, mi okból... Kérem, hogy a típus ismerői legyenek szívesek tudatni velem azt az okot. (Elsősorban VWJózsira gondolok, aki már restaurált Schwimmwagent)



Igazi harci arca van a kis modellnek. Az első kerekek elfordulnak, elöl középen a kampó is mozgatható jobbra-balra



A felhajtott szélvédő a felfröccsenő víz ellen is véd



Felülnézetben visszaköszön a Bogár formája



Harci járműhöz méltóan puritán a belső kialakítása



A modell propellere fel-le hajtható, a hátsó kampók is mozgathatóak





Érdekes módon a jobb oldalon nem található semmi segédeszköz. Valószínűleg a parancsnoknak nem volt ilyesmire szüksége.



A motort is ábrázolta a gyártó. Méltányoljuk igyekezetét!

Az alváz egyhangú áramvonalát csak a modellgyártó emblémája, a jármű megnevezése, és néhány nélkülözhetetlen alkatrész töri meg. A hátsó kerekek ennél a modellnél is rugóznak



A méltatlanul ismeretlen és elfeledett Gonio gyár két Volkswagen harci járműve, 1:24-es méretarányban.





Mindkét modellhez járt egyébként egy pár oldalas leírás a járművek történelmi szerepéről.
Kár, hogy a gyártó nem folytatta a VW-k ábrázolását a Bogarakkal és a Transporterekkel. Képes lett volna rá!

1:43-as méretarányban elég részletesen bemutattam a léghűtéses VW-k évtizedeken átívelő fejlődését, 1:24-ben ez sokkal szerényebbre sikerült. Talán más méretarányban jobb lesz az eredmény...


 

Maradjunk még egy kicsit ennél a méretaránynál. Nem nyugodtam bele, hogy ilyen szegényes a felhozatal.
Hosszas keresgélés után találtam valamit egy olasz webshopban. Megérne egy külön fejezetet, hogyan sikerült a végén megkapnom a modellt, de ez egy másik történet, semmi köze a kisautókhoz. Nem is untatom vele a tisztelt olvasót.
Lényeg, hogy kezembe vettem az alábbiakban bemutatandó 1:24-es méretarányú léghűtéses VW modellt.
Legelőször a modell dobozának hátoldalán olvasható felirat vágott mellbe. A webshop ugyan jelezte, hogy nem csak új modellekkel foglalkozik, de azért ez mégiscsak durva. Már az ország sem létezik...



Tényleg 1992 óta egy raktárban pihent valahol a kis jármű?? Igazi lost-and-found!!  A doboza teljesen újnak, bontatlannak tűnt elsőre. Aztán másodikra is. Meg harmadikra.... és így tovább.



A sértetlen papírdobozból kivéve a következő kép fogadott:



Valódi fából készült, gyönyörűen lakkozott talapzaton egy fémlemezből készített jármű! Annak idején még tudtak a régiek bánni az anyaggal!

A talapzatról leszerelve senki sem mondaná meg, hogy a Csehszlovák Lemezárugyár termékét tartja a kezében. Tökéletes egyébként a kivitelezés, a neves modellgyártók is tanulhatnának belőle.



A műanyagból készült tetőponyva levehető, a plexivel szerelt szélvédő előre billen, az első ajtókat működő kilincs tartja zárt helyzetben. A járműhöz rendszeresített kéziszerszámzat is külön kivehető alkatrész.



Innen talán jobban látszik a lényeg









Az alváz kidolgozása is elfogadható. Ami nem mutatható be: a hátsó kerekek rugóznak.



Nem ártana azért a harci szekeret elvinni egy futóműveshez.... (Az első kerekek egyébként elfordulnak és a kormány követi a mozgásukat)



Hátul is rendben vannak a dolgok





A motortér nem túl részletes, de legalább ábrázolták



Jómagam nem is tudtam, hogy a Kübelwagenben a hátsó ülés mögött is van egy csomagtér. Ezen a modellen ennek a fedele is nyitható

A pedálok kivitelezésére adjunk egy jóindulatú kettest, de pl a kesztyűtartó (vagy hogy is hívják ezt katonáék) ábrázolása elfogadható. A műszerekre és a kezelőgombokra most ne figyeljünk.



Összességében: igen figyelemreméltó modell, egy darabka történelem. Minden gyűjtő büszke lehet rá, ha egy ilyen példányt a magáénak mondhat. Én például az vagyok.

folyt.köv.

 

Bemutattam már a Bogár történelemkönyvét az első fejezet Prototípus-tól az utolsó fejezet Ultima Edicón-ig 1:43-as méretarányban. Gondoltam, hogy megismétlem ezt, ezúttal egy picit nagyobban, 1:24-ben.
Csalódnom kellett. A modellgyártók nagyon mostohán kezelik a léghűtéses Volkswageneket ebben a méretarányban. A sokkal kisebb 1:43-ban számos gyártó rengeteg modellje majd' a teljes VW palettát bemutatja. A nagyobb méretű modellek választéka sajnos sokkal szegényesebb.
Alig néhány gyártó ábrázol léghűtéses VW-t, számos jellegzetes évjárat mintha teljesen hiányozna. Jómagam hiába kerestem pl. perecet ebben a méretarányban, nem találtam sehol.
Találtam viszont ovált.
A Sunnyside gyártmánya látható a képen, kétféle színű fényezéssel



Inkább játékszerek, mint vitrinmodellek, a kidolgozásuk is elnagyolt. Mindössze az ajtajuk nyílik. Mellettük szól, hogy legalább a lendkerekes hajtóművet mellőzték.



A Maisto sokkal szebb ovált ábrázolt ebben a méretarányban.



Igényes, részletgazdag modell. Ez sajnos bogaras szemmel nem az én stílusom... Ennek persze mindene nyílik!




Ábrázolt a Maisto hétköznapi Bogarakat is. A képen egy 1300-as látható (érdekes módon a motorháztetőn a 1303-as szám olvasható, de a modellnek köze sincs ehhez a típushoz....)



Ennek a modellnek sem nyitható a motortere



A képen ugyanaz a modell látható: két gyári és egy általam módosított változatban




Érdekes módon a Welly-nek is a McPherson futóművel szerelt széria nyerte meg a tetszését. A kék kabrio készen, a fekete "kit" változatban került forgalomba. Az utóbbi rendszám-matricáját nem igazán sikerült helyesen felrakni



A motorház ezeken a modelleken sem nyitható



Szép a járművek belső terének a kidolgozása


 

Transporterek tekintetében még szegényesebb a választék. Teljesen hiányzik a Kastenwagen, a Pritsche és a Doka. Mindössze T1 és T2 körablakos változatot ábrázolnak a léghűtéses VW haszonjárművek széles választékából.

Maisto T1 Samba és Welly T2a



Welly T2 és T1

Két generáció




folyt.köv.

Ennél sokkal több és szebb busz lesz látható a II. Transporter Találkozón, 2011.09.17-én Szentendrén, a Pap szigeten, 1:1 méretarányban.

A Volkswagen a Typ 3-nak elnevezett sorozatát az 1961-es frankfurti kiállításon mutatta be. 1500 és 1600 cm3-s motorokkal szerelték őket.
Szakítottak a Bogár gömbölyded és a Karmann elegánsan nyújtott formájával: inkább a kor divatjának megfelelően szögletesnek mondható karosszériába rejtették a léghűtéses boxer farmotort.
Tágasabb belsőt és főleg nagyobb csomagtereket kínált az új alak, a nagyobb családokat célozták meg velük. Három változatban is készült a karosszéria: lépcsőshátú (németül Stufenheck, az angol terminológia szerint Notchback), kombi (németül Kombi vagy Variant, az USA-ban Squareback) és ferdehátú (németül Fließheck vagy TL - Touren-Limousine, a köznyelvben "Traurige Lösung", angolul Fastback).
Kabrio változatban csak kísérleti darabok készültek, sorozatgyártásba nem kerültek.  Brazíliában is készültek változatai, de a modellgyártók nem ábrázolják szívesen ezeket a kevésbé ismert gyártmányokat - tisztelet a kivételnek!
1973-ban fejezték be a Typ 3 gyártását.

A Maisto gyár 1:24-es modelljein keresztül mutatom be a Typ 3 sorozatot.

Elölnézetben jóformán semmi különbség a három változat között. A lökhárítók és a csomagtérfedél, nameg az indexek helyzetére és formájára érdemes figyelni.




Hátulról már sokkal szembetűnőbb a különbség: lépcsőshátú, kombi és ferdehátú kivitelben készültek a járművek




Mintha egy korabeli prospektusból léptek volna elő. (Az OldFriends sorozat csapotthátú példánya azért nem mondható éppen vevőcsalogatónak...)




Itt is jól látszik a B oszlop mögötti különbség




Lássuk őket közelebbről. A jobb sorsra érdemes csapotthátú napfénytetőt is kapott




A modellen nyílik a két csomagtér és a két ajtó. A hátsó csomagtér belsejét nagyvonalúan nem ábrázolta a gyártó, ahogyan a motor megjelenítése is hiányzik. Végül is egy lepukkant példányról van szó, minek az a nagy flanc!



A kombi (Variant) verziónak szépen nyílik a csomagtere, billenő extra oldalablakokat is kapott a gép. A motortér itt sincs ábrázolva.




A lépcsőshátú első csomagtere egy picit elnagyoltnak tűnik




A belső minősítését a típust nálam sokkal jobban ismerőkre hagynám




Elegáns összhatást nyújt az autó




Mai szemmel nézve is elfogadható, letisztult formavilág




A három változat alváza is eltérő egymástól egy picit



A hírek szerint 2011. szeptember 10-én, a  17. Tatabányai Bogártalálkozón megtekinthető néhány figyelemreméltó (1:1-es) példány a Typ 3 sorozatból.
A találkozó honlapja: tbk.hupont.hu/26/17-tatabanyai-bogartali

Mostanában a játékokról van szó. Kaptam egy barátomtól egy reklámszatyornyi megunt kisautót. Ahogy belenéztem zacskóba, rögtön a szemembe ötlött a legnagyobb jármű:



Át is siklottam felette, mondván: van már ebből egy példány. A kettőből gyártok majd egyet, mert van a réginek némi apró hibája. Nézegettem a többi ajándékot, el is felejtettem az 1:24-es piros-fehér T1-et.
Pár nappal később aztán eszembe jutott. Előszedtem az én példányomat, hogy összehasonlítsam őket.




Ekkor jött a megdöbbentő felfedezés: két különböző gyártó két, majdnem teljesen egyforma modellje vigyorgott az asztalon!








Az orrán fekete VW emblémát viselő a Welly kit-ben beszerezhető modellje, a Samba pedig a Maisto terméke. Hihetetlen, hogy két gyártó egymásra ennyire hasonlító, csak apró részleteiben különböző modellt alkosson.

Még a nyitható ajtók is egyformák. Hátul a csomagtér nyílik, míg oldalt az oldalajtó jobb szárnya. Semmi más!






A belső is teljesen hasonló, a színét leszámítva






Felülnézetben azért jelentős a különbség




Az én példányomnak szürke műanyagból készült zárt ponyvateteje van, az új jövevénynek sajnos ez az alkatrésze elkallódott az idők során. Tervezem, hogy gyártok neki valamiféle nyitott állapotban ábrázolt ponyvatetőt.

Az alvázak is jelentős különbséget mutatnak. Kiderül, hogy az egyik modell Kínában, a másik Makaóban (ami azért szintén Kína..) készült.



Mintha ugyanarról a gyártósorról jöttek volna le...  A címben feltett kérdésre a válasz: -Igen, ikrek, de kétpetéjű ikrek.

Több okból kifolyólag is haboztam, hogy egyáltalán bemutassam-e a következő járművet.
Az egyik ok: nem érzem teljes szívvel magaménak a buszt. Remélem, hogy újra jóra fordulnak a dolgok és visszakerül eredeti gazdájához.
A másik (és itt kapcsolódik az előző fejezethez): nem tudom eldönteni, hogy játék-e vagy modell. A DickieToys termékéről van szó, ami ugye inkább játék, mint modellgyártó - igaz, az igényesebbik fajtából.
Modellnek nagy, ráadásul műanyagból van. Fröccsöntött fémből persze túl nehéz is lenne... Játékhoz képest viszont igen precíz, mondhatni tökéletes a kidolgozás.
Lendkerék hajtja, a kormányzott első kerekek három állásban rögzíthetők. Ez a játék kategóriát erősíti.
Mindene nyílik, tökéletes, részletes belső és külső megjelenés. Ez inkább a modellekre jellemző. Döntse el tehát mindenki, játékot vagy modellt lát a következő képeken!

Nézzük akkor az 1:14 méretarányú,  kb. 31cm hosszú járművet, gyűjteményem legnagyobb darabját!






Minden nyitható dolog nyílik rajta, a tanksapka kivételével






Lámpák, ablaktörlők, tükrök, szellőzőrács: minden a helyén




Egyedül az ajtó zsanérja fura egy kicsit, de ez szerintem megbocsátható




A tolóajtó is teljesen rendben van. A külön alkatrész kilincsek segítik az összes ajtó nyitását




A motor inkább jelzésszerű, mint valósághű...




A műszerfal és a belső kárpit is szépen kidolgozott, részletes. Figyelmet érdemel a kézifék.




Példás az ajtó belső felén végigfutó szellőző ábrázolása. A kormányoszlop viszont egy kicsit furcsán végződik...




Ezek a képek szemléltetik, mekkora is valójában a jármű:

Egy 1:87-es HO méretarányú T2 majdnem elfér alatta



Oldalról




Néhány testvérével (a piros 1:24, a mentő 1:37, a rendőr 1:87)




Egy szélesebb méretskála (a zebra 1:18,  a piros 1:24, a sárga 1:34, az okker-fekete 1:43, a zöld 1:64 és a fehér mentő 1:87)







 

Már a történelem előtti időkben is készítettek az akkoriak a valóságos élőlényekhez-tárgyakhoz többé-kevésbé hasonlító kisméretű dolgokat. Később, pl. a Római Birodalomban is babáztak a lányok, a fiúk apró katonákkal és harci szekerekkel bíbelődtek.
Játékok voltak ezek az apróságok. A gyerekek készültek vele a nagybetűs életre, utánozták velük a felnőttek tevékenységét - mint manapság.
Az ipari forradalom nagy változást hozott. Már nemcsak játék céljából készítettek kisméretű tárgyakat, hanem a tervezést-gyártást is segítették a modellek. A hétköznapi életben is megjelentek a jellegzetes önjáró gépezetek: mozdonyok, hajók, repülők és persze gépkocsik.
A tömegtermelés és a sorozatgyártás nagyon gyorsan mindennapivá tette ezeket a gépeket. Természetes, hogy a játékipar is igyekezett lépést tartani és sorra készültek a valódihoz hasonlító kisméretű járművek.
A világháború után kezdett iparággá fejlődni a modellgyártás. Már az elején kettévált a műfaj: összerakható és készre szerelt modellek jelentek meg a piacon. Később kialakultak a téma szabványai: méretarányok, anyagok, technikai megoldások.
A kissrácok persze örömmel vették az egyre bővebb kínálatot - szüleik pénztárcájának legnagyobb bánatára. Kikunyerálták az akár gyufásdobozba is beleférő apró járgányokat és nyúzták őket ameddig lehetett. Aztán mikor már használhatatlanná váltak és a szemétben végezték, újak beszerzéséért nyaggatták az ősöket. Így van ez ma is...
Szerencsére mindig akadt néhány olyan példány, ami megúszta az enyészetet. Ezek kis gazdája ilyen-olyan okból jobban vigyázott rájuk. Na ezekből a kiskölkökből lesznek aztán talán később a gyűjtők, akik lélekben sosem nőnek fel... (Érdekes, hogy pl. egy terepasztalt építő apuka vagy hajómodellt összerakó nagypapa mindennapos dolog, -még csak meg sem mosolyogják őket- , de mondjuk barbizó nagymamáról még sosem hallottam)

Lényeg, hogy ezek az apró járművek eredetileg játék céljából készültek.
Lássunk néhány olyan autót a gyűjteményemből, amivel valóban játszott is valaki és az üzletből nem került egyből a vitrinbe. Némelyikükkel magam játszottam, másokkal a fiam is. Pár kisautó használóját ismerem, tudok róluk, a többit számomra ismeretlen kiskrapek nyúzta. Fontos, hogy mindegyik betöltötte eredeti célját, mielőtt meglelte nyugalmát.


A 60-as évek közepe táján a Lemezárugyár meglepő módon elkezdett a valóságos autókhoz nagymértékben hasonlító lendkerekes kisautókat gyártani. Meglepő módon, mert az addig kapható autóik még nyomokban sem hasonlítottak semmiféle igazi gépekhez. Ráadásul nem az akkori szocialista ipar csúcstermékeit, hanem a hanyatló nyugati társadalom által előszeretettel használt járműveket modellezték.
Nekem háromféle lendkerekesem is volt: állólámpás Mercedes, "Fantomas"-Citroen és persze a "Folkszi". Az előzőeket csak képről-filmről ismertük, az utóbbi elő-előfordult néha az utcán is.
Sajnos az én példányaim elkeveredtek valahol az idők során, de sikerült beszerezni hasonlót - igaz, későbbi évjáratból. Az öntőforma mintha nem változott volna, egyedül a fém keréktárcsát cserélték ki műanyagra. Az én akkori Bogaram világoskék volt, de csak sárgát sikerült újítanom.  Ilyen T1-gyel már a fiam játszott...






Később, úgy '65-'68 táján aztán már lehetett a boltokban import kisautókat is kapni, jelesül Matchboxokat. Ez a három VW abból az időből származik. Apró matricákkal díszítettem a gépeimet, már nem emlékszem, mi okból... Innen számítom a gyűjteményem korát, bár akkoriban messze nem csak a VW volt az érdeklődési köröm. Gyűjteményben, főleg nem tematikusban sem gondolkoztam. Gőzöm sem volt, mit is hoz a jövő, mégis megmaradt, sok más társával együtt az akkori játékszer.
Többgenerációs játékok ök, Marci fiam is játszott velük. Vigyáztunk rájuk, aránylag épségben élték túl az évtizedeket. A jobb oldali taxi későbbi kiadás, már a fiam korosztályáé. Látszik, hogy néha ő is kímélte a játékát.




Sikerült aztán beszerezni még néhány kisautót azokból az évjáratokból. Ezek kevésbé kíméletes bánásmódban részesültek... (Geri, Geri...)




Hát igen: ezeknek a játékoknak elsősorban a fényezés a gyenge pontjuk, az kopik meg a használatban először. Az apró mozgó alkatrészek - ajtók, motorháztetők is hajlamosak elveszni. Nem tudom, ki játszott velük, de jól tette!




A másik nagy igénybevételnek kitett alkatrész a kerék és a tengely. A gyengébb műanyagból készült felnik nem bírják a kiképzést (ld. DuneMan bal hátsó kereke. Ejnye-bejnye Geri! )




Ez az 1:43-as T1 meglepően jól bírta a strapát, a fényezése, ablakai, tükre, lökhárítója kifogástalan. A felnikről ez már nem mondható el... (ugye, Bence?)





Ennek a lendkerekes T1-nek a vonóhorgát az unokaöcskös (névszerint Ders) személyesen amortizálta le. A műanyag sárgabogárral is szívesen száguldozott és néha még ma is előveszi, ha felénk jár




Ezeknek a hátrahúzós kabrióknak a lökhárítója sínylette meg a sok ütközést. Ami nem látszik a képen: a fehér erősen lötyögő üléstámlája. Az ő eredeti gazdájukat nem ismerem.







Ezzel a távirányítású valamivel sokan ("felnőttek" és gyerekek) játszottunk a Hungaroringen, a 2011-es Rajzáson és Kiskunlacházán, a Volks&Roll 5-ön.




Ezek pedig nullkilométeres játékok, még nem játszott velük senki. Ami késik, nem múlik!










 

Múlófélben a nyár, lassan véget érnek a szabadságok, folytatódnak a hétköznapok. A munka mellett talán most jut majd idő a gyűjtőnek nyári szerzemények rendszerezésére is.
Jómagam a gyufásdoboznyi újdonságokkal kezdem.  Régebbi évjárat és idei újdonság egyaránt megtalálható köztük.

A Hotwheels 4x4-es perec Baja-ja már ismerős, de idén új színt és matricát kapott.

A laikusok nem is gondolnák, hogy a Brasiliá-t léghűtéses boxer farmotor hajtja




 

A Matchbox és a Hotwheels is új ruhába öltöztette a már jól ismert Typ181-eit, dzsungel és szavanna szafari jegyében





A Matchbox új színben hozta ki a Karmann Ghia kabrióját: lila után idén világoskék színben pompázik. Várom a tűzpirosat vagy a feketét...



Faltdachos Matchbox Bogár, vonóhoroggal, Burger Zone reklámmatricával az oldalán
 

Ki hinné, hogy ez a két autó ugyanannak a gyártónak ugyanazzal az öntőformájával készült? Milyen sokat jelent egy kicsit "vékonyabb" fényezés, egy-két díszcsík, matrica!!






 

A Matchbox fennállásának 50. évfordulójára 2002-ben speciális fényezésű járműveket adott ki limitált példányszámban. Közös jellemzőjük a bordó metálfény, arany matrica. Természetesen Volkswagenek is feltüntek a jubileumi kollekcióban:

Tombol a nyár, élvezzük és szenvedjük a kánikulát, a zivatarokat, a lehűléseket és a felmelegedéseket. Próbáljuk a lehető legjobban kihasználni a szűkre szabott szabadságot, tervezgetjük a programokat.
Lelohad ilyenkor a gyűjtőszenvedély; más, sokkal fontosabb és érdekesebb dolgok kötik le a gyűjtőt.
Szerencsére azért ilyenkor is gyarapszik egy kicsit a gyűjtemény. Gyarapszik, ha nem is létszámban, de minőségben mindenképp. A létszám a rendelkezésre álló hely miatt kötött, így az új jövevényeknek sajnos néhány kevésbé szép vagy érdekes régebbi darab ad helyet.
Családi ünnepi ajándék, baráti meglepetés, ismerősök megunt játékai, üzletek polcain felbukkanó újdonság, kincsek a börzén és az internet sötét bugyraiban: megannyi lehetőség ilyenkor is a gyűjtemény bővítésére-szépítésre.
Mutatok néhány ízelítő képet az új jövevényekről. Lehet, hogy némelyikkel ősszel is találkozunk egy-egy részletesebb bemutatón.
 

Régebben bemutattam már a kb. 1:18-as, lendkerekes, szárnyas Herbie-t, amiből a távirányítós, sárga ADAC lett. Annak idején több példányt is beszereztem, készülve az átalakításokra. (Az ADAC RC egyébként időrendben a most bemutatandó autó után készült el, de bizonyos okokból ezt rejtegetni kellett eddig).
Emlékeztetőül: így nézett ki eredetileg.



És most valami egészen más.
Egy nagy elektronikai üzlet polcán vigyorgott egy szerkezet. Jópofa volt, jött is velem. Otthon persze első dolgom volt meglesni, mit is rejt az elfogadható kinézetű ház




Össze kellene házasítani a Bogárral. Reményteljesnek tűnik.
Január volt akkor, ismerve magamat nekiláttam, hogy a május végi-június eleji határidőre el is készüljön. Sikerült (különben nem olvasna itt senki semmit...)

Kezdjünk neki. Az autó szétszedése az első. Kijelölöm egy kevés szigszalaggal a tetőnyílást.



A csúf hátsó szárny helyére kerül néhány más, nem igazán odavaló dolog



Rejtélyes nyílás a hátsó szélvédőn és a rendszám helyén



A fényszórók környékén is készül valami



Első próba: elfér-e minden?...





Új színt szántam a kész járműnek, na meg a fényezés is sérült az eddigi műveletek során. Alapozva..



.. és a végleges színben



Amíg szárad, foglalkozni kellett szegény, jobb sorsra érdemes kütyüvel



Szerencsére még működik!



Lássuk, hogyan néz ki majd a helyén!



Látható, hogy az óra eredeti nyomógombjai kerültek kiváltásra az autón



Néhány kevésbé fontos nyomógombnak csak az alvázon jutott hely. A vetítőt meghajtó külső táp csatlakozója került a rendszám helyére, míg a hátsó szélvédő nyílásán keresztül maga a vetítő virít.



Közelebbről, a festés előtti utolsó helyszíni próbán



Díszcsíkok, tükrök, ponyva: minden a helyén



Nagyon fontos és jelentőségteljes dátumot és időt mutat a kijelző



Szűkszavú kezelési útmutató és néhány figyelmeztető mondat a doboz alján


Elkészült végül és átadásra is került időben, az évfordulóra. Az új gazdája remélem elégedett vele.. Ezúton is boldog születésnapot kívánok az ünnepeltnek!!!


Most pedig megköszönve a látogatók eddigi megtisztelő érdeklődését, elbúcsúzom egy időre.
Jöjjön a nyár, a kikapcsolódás és a feltöltődés ideje.  Ősszel talán ismét találkozunk ezeken az oldalakon. Jó pihenést mindenkinek!

 

Valószínűleg csak a témában mélyebben elmerülők tudják, hogy az 1924-ben alapított Tempo nevű cég kis hasznongépjárművek gyártásával foglalkozott.
Jellegzetes formájuk (némelyik jármű háromkerekes volt!) ismert lehetett akkoriban.A blogomhoz úgy kapcsolódik a gyár, hogy néhány modelljébe Volkswagen motorokat szerelt és ezt még a reklámjaiban is büszkén hirdette. Valószínűleg vevőcsalogató volt akkoriban, az olcsó, igénytelen és megbízható erőforrásra épülő egyedi jármű.
Családi összeesküvés nyomán egy közeli évfordulóm alkalmából szert tettem a Norev 1:43-as Tempo Matadorára. (Ilyenkor elgondolkodik az ember, mit is ünnepelnek rajta: egy évvel több van már mögötte, vagy éppen egy évvel kevesebb van még hátra...)

Bemutatom ezt a gyönyörű modellt. A háttérnek használt képeket a http://www.oldbug.com/tempo.htm oldalról kölcsönöztem. Mindenkinek ajánlom az oldal megtekintését, nagyon érdekes!

A már említett korabeli reklám és a modell



A modell közelebbről





Hasonlítsuk össze a modellt az említett honlapon bemutatott csodálatosan felújított veterán géppel



sajnos a sörrakományt a modellgyártó nem ábrázolta



A járművet nézve egyből a boxer jut az eszünkbe. Na nem a motor, hanem a kutya: turcsi orr, álmatag, ámde fölényes tekintet, erőt sugárzó termet. Az a nagy ovális ajtó ott középen a tank beöntőnyílását takarja.



Volkswagenes szemmel nézve ismerős ívek a hátsó szélvédő körül. Véleményem szerint a tervező és a gyártó szándékosan utalt a motor származására ezzel.



Sajnos a modellgyártó nem ábrázolta az ötletesen elhelyezett pótkereket



Alulról szemlélve a modellt felismerhető a boxermotor



Nagyon nehéz fényképezni a T1-re emlékeztető vezetőfülkét. Nem is sikerült igazán...





A számunkra legérdekesebb részlet ekkora méretarányban sajnos ábrázolhatatlan



A Volkswagen boxermotorral szerelt Tempo Matador két generációja: az osztott szélvédős T(M)1 és a bubiablakos T(M)2


 

Említettem a múltkor, hogy egy-egy fejezet kb. 12 képet és mondatot tartalmaz, ezzel kevéssé próbára téve az érdeklődő türelmét.
Legyen hát most is így, ezúttal a Zodiákus mentén!

Egy VÍZÖNTŐvé alakított hivatásos T2



Ezüstös HALAK



Szemből nem egy dühös KOSra hasonlít ez a BajaBug?



BIKA emblémával díszített 4x4-es



Mintha egypetéjű IKREK lennének



Mi a RÁK ez itt a tengerparton? Nem bogár, az biztos...



OROSZLÁNvadász T2



SZŰZ csomagolás, még ki sem bontotta senki



Az egytengelyű utánfutó olyan, mint a MÉRLEG: fontos az egyensúly



A SKORPIÓ jellemzője a feltűnően hosszú farokrész



NYILAS formájú légterelő szárny



Szegény felBAKolt bogár a kerekeire várva

Előre közlöm a tisztelt érdeklődőkkel, hogy ezúttal a szokásos tucatnyi képnél és mondatnál egy kicsit hosszabb lesz ez a fejezet. Nincs szívem kettévágni..

Megértem a türelmetleneket és fájó szívvel veszek tőlük búcsút. Ugyanakkor értékelem a kitartást és üdvözlöm a cikket végig olvasókat-nézőket.

Kezdjük hát a címben szereplő gyár rövid történetével. A német modellgyártó cég elsősorban vasútmodell-terepasztal kiegészítőket gyárt és forgalmaz: épületeket, hidakat, tereptárgyakat, figurákat.
Valamikor a 60-as évek elején jött az óriási ötletük: mi lenne, ha a terepasztalon a mozgó vonatok között az utakon az autók is mozognának... A HO méretarányhoz próbáltak kötött pályás közúti járműveket illeszteni. A méretarányt elegánsan és nagyvonalúan kezelték, így a kis járművek 1:87-nél valamivel nagyobbak. Ezért az apró hibáért kárpótolt viszont a nagyszerű látvány.
Készültek a úttesthez vasúti átjárók, sőt még járműszállító pőrekocsik is kapcsolódtak az utakhoz.
Sajnos kis hazánkban ezeket a készleteket nem lehetett megvásárolni. A nyomtatott katalógusok viszont eljutottak ide is, hogy fájdítsák a modellezők szívét.
Voltak persze szerencsések, akik különleges helyzetükből adódóan külföldön tanultak-éltek és hozzájutottak ezekhez a modellekhez. A kollégám is készített számomra néhány képet a saját készletéről, már mutattam is be ezekből.





A kicsit ütött-kopott Bogár közelebbről:





Ezek a korai készletek még váltakozó árammal működtek: az apró járművekbe volt beszerelve az egyenirányító szelénlapka. Ennek a megoldásnak köszönhetően az autók mindig előre tudtak haladni, a két párhuzamos pályán szimulálni lehetett a városi forgalmat is.
Később fejlődött és valamilyen szinten önállósodott a műfaj: már nem kizárólag terepasztal-kiegészítőnek, sokkal inkább autóversenypályának lehet őket tekinteni. (Ennek a versenypályának a nagyobb méretű, csehszlovák változata, az Auto Dráha nálunk is ismert és kapható volt. Manapság a Carrera termékei lapulnak a játékboltok polcain)
A versenypályán a hétköznapi autókat lassan felváltották a pályaautók, később a Forma1 és IndyCar gépek. Gyorsult a tempó is, fejlődtek az apró motorok. Néhány jármű esetében mágnes segíti a tapadást.

Óriási szerencsével sikerült az egyik árverési oldalon találnom egy eladó készletet. Gyanúsan olcsó volt, nem vártam sokat tőle. Amikor a korombeli eladónál megláttam a cuccot, elámultam. Nemcsak korához képest volt igen jó állapotban, hanem akár gyári újnak is elment volna, ha a doboza apró hibáitól eltekintünk.
Az eladó gyerekkorában kapta világjáró édesapjától, de nem igazán érdekelte a játék. Egyszer-kétszer összeállította, majd a padláson biztonságban és épségben, hiánytalanul vészelt át pár évtizedet. Még némi kiegészítő is járt hozzá: döntött kanyar, extra pályaelemek, körszámláló. Utóbbi soha nem került ki a dobozából, én voltam az első, aki kivette.




Nagyon sokféle pálya építhető a készletből, most egy érdekes variációt mutatok be.

Szép lenne, ha minden autópálya ilyen gyorsan épülne...



Rajtra készen egy Ferrari és egy Renault F1



A próbafutam
 

Talán csodálkozik az olvasó, hogy mit keresnek egy Volkswagen modellekkel foglalkozó blogban ilyen idegen márkák. Jogosan teszi. A vásárlás előtt reménykedtem, hogy sikerül szerezni egy-két bogarat vagy buszt, hiszen a régi választékban ezek szép számban szerepeltek.
Hát lehet is szerezni, leginkább német eladóktól. Sajnos nekem nem ér meg huszon-harmincezer pénzt egy négycentis autó, bármennyire is szép.
Talán már ismer az olvasó a többi írásom alapján, hogy nem hagyott nyugodni a dolog. Nézzük csak meg közelebbről az autókat:



A járművek karosszériája szerszám nélkül, egy mozdulattal könnyen levehető.



Nem létezik, hogy nem lehet bogarat faragni belőlük! Körülnéztem a polcokon, és naná, hogy találtam alkalmas példányt - különben ez az írás nem is született volna meg...
A Kinsmart hátrahúzós kis gépeinek a tengelytávja szerencsére megegyezik az F1-es autókéval.



Újabb szerencse, hogy ezeket a járműveket nem szegecs, hanem csavar tartja egyben, így könnyű szétszedni őket



Főleg a hátsó kerékíven kellett faragni egy keveset, hogy a széles és nagyméretű hátsó kerék kényelmesen elférjen. Egy picit szélesíteni is kellett a karosszériát, hogy szorosan simuljon az alvázhoz.



Itt már az úton a két Bogár





Közelebbről nézve egy picit zavaró lehet az áramszedő, de száguldozás közben ki törődik ilyen apróságokkal...



Lássuk az első köröket:





Néhány kép a pálya széléről:











Ezt látja az apró jármű vezetője. Figyelem: a film végén egy durva kicsúszás látható, kiskorúak és gyenge idegzetűek csak orvosi felügyelet mellett, saját felelősségükre tekintsék meg!



 

when the weather is high
you can stretch right up
an' touch the sky...

Az ismert dalban hívott az útra a Mungo Jerry, még 1970-ben.
Sokan elfogadták az invitálást és útnak eredtek, néhányan persze léghűtésessel.

Volt, aki csak felpakolta cuccot az ütött-kopott bogárra, más elővette a féltett kabriót a garázsból



Előkerülnek a  buliautók..



..nameg homokfutók...



.. és a szörfdeszkák



Néhány szerencsés utánfutót vonszol..



.. mint például az a spenótszínű is.



Akad azért komolyabb lakókocsi is



Másoknak lakókocsi sem kell





Sokan a barátok mellett..

.. vagy a kaja közelében táboroznak

Lexikon: "karikatúra (az olasz ciricare a. m. túlozni szóból), a művészi ábrázolás ama faja, mely alakjait félreismerhetetlenül jellemzően, egyes karakterisztikus vonásaikban azonban túlozva ábrázolja, félszeg oldalukról mutatván be azokat. ..."
Hozzáteszem: csakis széles körben ismert személyekről-tárgyakról lehet karikatúrát készíteni. (Pl. egy matektanárról készített, bármely zseniális gúnyrajz is meghal az iskola falain kívül...)
Folytatom: olyan széles körben ismert tárgyakról érdemes karikatúrát készíteni, amit az évek hosszú során igen sok példányban készítettek, világszerte elterjedtek és nagyon-nagyon sokan első pillantásra felismernek. (Most nem elsősorban teáskanálra vagy fogkefére gondolok.)
Ilyen tárgy pl. a Bogár, amit a világ népességének jó része első pillantásra felismer: vagy személyesen látott már az utcán egy-egy példányt, vagy filmen-képen találkozott vele. Volt egy időszak a '60-as-'70-es években, amikor egy akkoriban játszódó film utcajelenete elképzelhetetlen volt egy-egy Bogár vagy Transporter felbukkanása nélkül. Jó néhány olyan, világszerte máig is népszerű film is készült, amiben az említett léghűtésesek főszerepet kaptak.
Összegezve: a Volkswagen mindenki által ismert jellegzetes formáját nagyon könnyű és hálás dolog karikírozni. Meg is teszik sokan.
Lássunk néhány, marokban is elférő három dimenziós példát. A gyártót és a méretarányt nem említem, hiszen nem valósághű modellekről van szó. A képek jó részében egy pénzérme segíti a méret azonosítását.

Kis sárga izé. A hetyke csomagtartó is figyelemreméltó.



Kulcstartó ovál



Hátrahúzós bandzsa izé



Ezt a HotWheels sem gondolta komolyan



Harlekinnek tűnő micsoda



A "Verdák" című animációs filmből ismert Fillmore kézzelfogható példánya



Egy Bogárra emlékeztető BigFoot



RC ChubCity Samba





Szintén ChubCity, ám bontatlan állapotban:

RC:

Hátrahúzós




A modellek túlnyomó többsége a fiam gyűjteményéből származik. (Ami meg nem, azért köszönet neki érte...)
 

Lapzárta után érkezett néhány kép a témában Sanyi barátomtól, Tatabányáról.

Köszönet értük!!!!

Lássuk őket!

Az alváz nem túl szembetűnő alkatrésze bármely járműnek, rója az a közutakat vagy sorakozzon a polcon.
A modellgyártók sem fektetnek túl nagy energiát az amúgy sem látható és az eredetivel nehezen összehasonlítható alkatrészre. (Valljuk be, van ebben némi ráció: egy jármű tulajdonosa a legritkább esetben vizsgálja a gépet alulnézetből. Ha mégis, akkor már baj van, és akkor nem a gyönyörködés a legfőbb szempont).
Egy modellnél tehát a lényeg, hogy az alváz tartsa a kerekeket és csavar vagy szegecs segítségével rögzítse a karosszériát. Legfontosabb feladata: hordozni a modellgyártó nevét-emblémáját, az ábrázolandó jármű típusát, esetleg évjáratát, a méretarányt.
Ezek a lényeges adatok ugyanis nagyobb biztonságban vannak a járművön, mint az elkallódásra hajlamos dobozon.

Lássunk egy ilyen elrettentő példát egy neves modellgyártótól: Norev 1:43 Schiebedach Bogár.



Érdekes, hogy más gyártók ennél kisebb méretben is képesek figyelemreméltót alkotni.
Viking 1:87, Hongwell 1:72, HighSpeed 1:ötvenvalahány

A gyufásdoboznyi méretű autók gyártói felvállalták, hogy inkább játékszereket, mint modelleket gyártanak, így kevés figyelmet fordítottak az alváz valósághű ábrázolására. Ugorjok is át őket.

Haladjunk nagyság szerint. Az előbb bemutatott modellek legnagyobbja is épphogy 6 cm, az alábbi 1:43-as Minichamps 9cm-es alváza már nagyon szépen kidolgozott. Külön alkatrész a sebváltó és a kipufogó.



Ugyanennek a gyártónak a DoKá-ja, hasonló méretarányban



A Hongwell 1:43-as utánfutós kabriója

A JadaToys 1:32-es versenygépe



Szintén JadaToys 1:24-nek nevezett Bogara (vevőre várva)

Maradjunk az 1:24-es méretaránynál.

A Maisto ezüst színű TopChop-ja alulnézetben



Ugyanennek a gyártónak a Bogara ugyanebben a méretarányban. Látszik, hogy nem ugyanazt az öntőformát használták.



A Weely 1:24-es kabriója



Nézzünk eggyel nagyobbakat.A Solido CocaCola Faltdachos Bogara 1:17-ben



A Sunnyside 1:18-as Bogara



A Bburago 1:18-as oválja

És végül egy T2. Schuco Safari 1:18

Ezúttal is egyetlen modellt mutatok be: a Revell 1:18 méretarányú, ezüstmetál 1302-esét.
Nem szeretném részletezni, milyen nehéz fényképezni ezt a szép modellt, látszik majd a képeken. Adu-ásznak sajnos nem nevezném, de a dáma címre bátran pályázhat. (Az adu-királyra van néhány jelölt...)

Lássuk hát először bal-elölről és jobb-hátulról az összképet:





Nézzük meg egy kicsit közelebbről!
A típusra jellemző csomagtérfedél, kéderek, lámpák, kilincs, lökhárító: tökéletesnek mondható



A hátsó fertály is figyelemreméltó: lökhárító, lámpák, rendszám és az ő világítása, motortérkilincs, rácsok, kopoltyú: megannyi igényes és hibátlan kivitelezés. Egyedül a belső kárpit hiánya hívja fel a figyelmet a kopoltyú rögzítését elősegítő olvasztott műanyag alkatrészre.



A beltér is szép, csak a fekete műszerfal és a krómozott kürtív a kormányon így együtt szokatlan, ámde nem példa nélküli (bár azok a kidolgozása is mintaértékű)



A tetőkárpit hiánya érdekes dolgot vet fel: mi volt a gyártó célja a tolótető belső megjelenítésével? Talán nyitott változat is tervben volt? A napellenző és az ajtókárpit külön dicséretet érdemel.



Dönthetőek az első ülések támlái is. Szinte természetes a műszer szép ábrázolása



Vessünk egy pillantást újra a szélvédőre. Külön alkatrészek az ablaktörlők, szépen ábrázolt ablakmosó-fúvóka, igényes szellőzőrács, tolótető, ajtókilincs, embléma és díszcsík a csomagtartón, antenna (visszatolva), belül látszik a szép kárpit. Gyönyörű és igényes, pontos ábrázolás.

Sajnos alulnézetben vannak hibák, ezeket a vásárlás alkalmával nem lehetett látni. A sebváltó fröccsöntése finoman szólva sem sikerült tökéletesre.



Az első futóművet majd a típus szakértői véleményezik.



És hogy ne a hibákkal búcsúzzunk a modelltől: a régebben már bemutatott motortér....



... és egy meggyőző, impozáns oldalnézet.


 

Amikor bemutattam az 1:72 méretarányú Volkswageneket, megemlítettem, hogy bár bő a színskála, a típusok választéka annál szegényesebb.
Nem hagyott nyugodni a dolog, és elkezdtem vadászni a világhálón. Találtam is egy városszéli játéknagykert, ahol a kínálatban szerepelt egy 1:72 méretarányú Kübelwagen, méghozzá elfogadható áron.
Annyi volt csak a hiba, hogy összeragasztandó, világháborús modellről van szó. Nos sem a háború sem a ragasztgatás nem a kedvencem, de ezúttal kivételt tettem a cél érdekében: elautóztam a világ végére és megvásároltam a készletet.



A kinyitáskor derült ki, hogy két jármű alkatrészeit rejti a doboz, így még elfogadhatóbb az ár.

A festéssel kezdtem a munkát



Szigorúan követtem az útmutatót



Kezd járműformája lenni



Már majdnem kész



Az apró alkatrészek és matricák sokat javítanak az összképen. (A festés hibáit nemes egyszerűséggel azzal magyarázom, hogy megpróbáltam a lehető leghűbben ábrázolni a mostoha körülmények közötti használat során bekövetkezett kopásokat.)



A másik gépet meghagytam eredeti, acélszürke állapotában, csak a ponyva és a gumik kaptak némi feketét


Bővült tehát a gyűjtemény

A gyűjtők flúgosak, azt hiszem, ebben egyetért mindenki. Mások szemében felesleges, használhatatlan és értéktelen tárgyakat halmoznak fel.
Ilyenek a modellek is. Ezek ugyanis eredetileg játékszer céljára készültek, később váltak csak egyfajta fanatikusok céltáblájává.
A gyűjtők (és nem csak az autómodell-gyűjtők) között van egy réteg, akik az eredeti, érintetlen, bontatlan dolgokat becsülik meg igazán. Egy részük a későbbi haszonszerzés, mások egyszerűen a gyűjtőszenvedély okán. Külön kasztja van a "postatiszta" éa a világot megjárt, a használatban megkopott tárgyak gyűjtőinek.
A kisautók, így a VW modellek sem kivételek. Vannak, akiknek nem számít a modell állapota, még használt, kopott, esetleg sérült állapotban is képesek pénzt adni értük, csak a polcukon legyen egy-egy ritka példány. Mások kizárólag az eredeti, bontatlan csomagolású játékokat keresik, nem egyszer haszonszerzési célokból. A különböző börzéken meglepően magas áron kelnek el a régebbi, bontatlan csomagolású modellek. (Meglehetősen ritka ugyanis az a kiskrapek, aki az ajándékba kapott apró járművet nem veszi azonnal kézbe és nem amortizálja le a lehető legrövidebb időn belül.)
A családi gyűjteményben is van néhány ilyen bontatlan példány.  Nem igazán üzleti szempontok vezérelték a beszerzésüket. Egy-két másodpéldányt nem bontottunk ki (mondván: jó lesz majd egyszer valamire, pl. cserealapnak vagy átalakítás céljára), más esetekben a szép és egyedi csomagolás mentette meg a kisautót eredeti, gyári formájában.
Jellemzően a kisebb méretű járművek úszták meg a polcon való elhelyezést.

Lássunk közülük párat, minden különösebb magyarázat nélkül. A lényeg úgyis a képeken látható!

Egy '59-es, később erős tuningon átesett bogár



Kb. 1:72-es méretarányú, dobozos-naptáras összeállítás



Hasonló méretű, hátrahúzós Herbie, a filmsorozat kereskedelmi hullámán lovagolva



Két-két Hotwheels és Matchbox. A bevásárlóközpontok polcain bőven van belőlük, olcsó áron. Lehet, hogy egyszer valamikor majd keresett példányok lesznek.





Egy különleges Maisto T1



Kicsit nagyobb a Johnny Lightning szép Karmann-ja



A Matchbox sorozat mexikói különkiadása



Még mindig Matchbox. Egyforma karosszéria, de különböző a fényezés és a csomagolás. Mintha nem is ugyanaz az autó lenne.



Egy kicsit beindult a modellgyártó fantáziája. Ilyen T1 Doká-t keveset látni az utakon