Már a történelem előtti időkben is készítettek az akkoriak a valóságos élőlényekhez-tárgyakhoz többé-kevésbé hasonlító kisméretű dolgokat. Később, pl. a Római Birodalomban is babáztak a lányok, a fiúk apró katonákkal és harci szekerekkel bíbelődtek.
Játékok voltak ezek az apróságok. A gyerekek készültek vele a nagybetűs életre, utánozták velük a felnőttek tevékenységét - mint manapság.
Az ipari forradalom nagy változást hozott. Már nemcsak játék céljából készítettek kisméretű tárgyakat, hanem a tervezést-gyártást is segítették a modellek. A hétköznapi életben is megjelentek a jellegzetes önjáró gépezetek: mozdonyok, hajók, repülők és persze gépkocsik.
A tömegtermelés és a sorozatgyártás nagyon gyorsan mindennapivá tette ezeket a gépeket. Természetes, hogy a játékipar is igyekezett lépést tartani és sorra készültek a valódihoz hasonlító kisméretű járművek.
A világháború után kezdett iparággá fejlődni a modellgyártás. Már az elején kettévált a műfaj: összerakható és készre szerelt modellek jelentek meg a piacon. Később kialakultak a téma szabványai: méretarányok, anyagok, technikai megoldások.
A kissrácok persze örömmel vették az egyre bővebb kínálatot - szüleik pénztárcájának legnagyobb bánatára. Kikunyerálták az akár gyufásdobozba is beleférő apró járgányokat és nyúzták őket ameddig lehetett. Aztán mikor már használhatatlanná váltak és a szemétben végezték, újak beszerzéséért nyaggatták az ősöket. Így van ez ma is...
Szerencsére mindig akadt néhány olyan példány, ami megúszta az enyészetet. Ezek kis gazdája ilyen-olyan okból jobban vigyázott rájuk. Na ezekből a kiskölkökből lesznek aztán talán később a gyűjtők, akik lélekben sosem nőnek fel... (Érdekes, hogy pl. egy terepasztalt építő apuka vagy hajómodellt összerakó nagypapa mindennapos dolog, -még csak meg sem mosolyogják őket- , de mondjuk barbizó nagymamáról még sosem hallottam)

Lényeg, hogy ezek az apró járművek eredetileg játék céljából készültek.
Lássunk néhány olyan autót a gyűjteményemből, amivel valóban játszott is valaki és az üzletből nem került egyből a vitrinbe. Némelyikükkel magam játszottam, másokkal a fiam is. Pár kisautó használóját ismerem, tudok róluk, a többit számomra ismeretlen kiskrapek nyúzta. Fontos, hogy mindegyik betöltötte eredeti célját, mielőtt meglelte nyugalmát.


A 60-as évek közepe táján a Lemezárugyár meglepő módon elkezdett a valóságos autókhoz nagymértékben hasonlító lendkerekes kisautókat gyártani. Meglepő módon, mert az addig kapható autóik még nyomokban sem hasonlítottak semmiféle igazi gépekhez. Ráadásul nem az akkori szocialista ipar csúcstermékeit, hanem a hanyatló nyugati társadalom által előszeretettel használt járműveket modellezték.
Nekem háromféle lendkerekesem is volt: állólámpás Mercedes, "Fantomas"-Citroen és persze a "Folkszi". Az előzőeket csak képről-filmről ismertük, az utóbbi elő-előfordult néha az utcán is.
Sajnos az én példányaim elkeveredtek valahol az idők során, de sikerült beszerezni hasonlót - igaz, későbbi évjáratból. Az öntőforma mintha nem változott volna, egyedül a fém keréktárcsát cserélték ki műanyagra. Az én akkori Bogaram világoskék volt, de csak sárgát sikerült újítanom.  Ilyen T1-gyel már a fiam játszott...






Később, úgy '65-'68 táján aztán már lehetett a boltokban import kisautókat is kapni, jelesül Matchboxokat. Ez a három VW abból az időből származik. Apró matricákkal díszítettem a gépeimet, már nem emlékszem, mi okból... Innen számítom a gyűjteményem korát, bár akkoriban messze nem csak a VW volt az érdeklődési köröm. Gyűjteményben, főleg nem tematikusban sem gondolkoztam. Gőzöm sem volt, mit is hoz a jövő, mégis megmaradt, sok más társával együtt az akkori játékszer.
Többgenerációs játékok ök, Marci fiam is játszott velük. Vigyáztunk rájuk, aránylag épségben élték túl az évtizedeket. A jobb oldali taxi későbbi kiadás, már a fiam korosztályáé. Látszik, hogy néha ő is kímélte a játékát.




Sikerült aztán beszerezni még néhány kisautót azokból az évjáratokból. Ezek kevésbé kíméletes bánásmódban részesültek... (Geri, Geri...)




Hát igen: ezeknek a játékoknak elsősorban a fényezés a gyenge pontjuk, az kopik meg a használatban először. Az apró mozgó alkatrészek - ajtók, motorháztetők is hajlamosak elveszni. Nem tudom, ki játszott velük, de jól tette!




A másik nagy igénybevételnek kitett alkatrész a kerék és a tengely. A gyengébb műanyagból készült felnik nem bírják a kiképzést (ld. DuneMan bal hátsó kereke. Ejnye-bejnye Geri! )




Ez az 1:43-as T1 meglepően jól bírta a strapát, a fényezése, ablakai, tükre, lökhárítója kifogástalan. A felnikről ez már nem mondható el... (ugye, Bence?)





Ennek a lendkerekes T1-nek a vonóhorgát az unokaöcskös (névszerint Ders) személyesen amortizálta le. A műanyag sárgabogárral is szívesen száguldozott és néha még ma is előveszi, ha felénk jár




Ezeknek a hátrahúzós kabrióknak a lökhárítója sínylette meg a sok ütközést. Ami nem látszik a képen: a fehér erősen lötyögő üléstámlája. Az ő eredeti gazdájukat nem ismerem.







Ezzel a távirányítású valamivel sokan ("felnőttek" és gyerekek) játszottunk a Hungaroringen, a 2011-es Rajzáson és Kiskunlacházán, a Volks&Roll 5-ön.




Ezek pedig nullkilométeres játékok, még nem játszott velük senki. Ami késik, nem múlik!