Nagyon sok laikus azt hiszi, hogy a Bogár pályafutása során ugyanazt az autót gyártották a '30-as és a '90-es években egyaránt. Van persze ebben némi igazság, hiszen az alapkoncepció nem változott: az alváz jellegzetes kétajtós, bogárhátú karosszériát hordoz hangsúlyos sárvédőkkel, négyhengeres léghűtéses boxer farmotor az erőforrás. A típus közös jellemzője továbbá az egyszerű de igényes technikai megoldások sora a végtelenül megbízható minőség mellett.
Igaz az is, hogy legtöbb változtatás kívülről nemigen látható. Az egyszerű szemlélőnek nem tűnhet fel, hogy pl. a bowdenes féket mikor váltotta fel a hidraulikus, mikortól lett 12V-os az addigi 6V-os elektromos rendszer, hogyan nőtt a motor lökettérfogata és teljesítménye az idők során. A külcsínben ugyan tetten érhető néhány jelentős, de összességében kis változás: az ablakok mérete és alakja, a lámpák mérete és elhelyezkedése, a lökhárítók és az ívek változása elöl és hátul. Első ránézésre apróságok, mégis a hozzáértő ezek alapján többé-kevésbé pontosan be tudja lőni egy adott jármű gyártási évét.
Többé-kevésbé, hiszen a jármű szinte folyamatosan változott, módosult, fejlődött. A Volkswagen a modellváltásokat mindig az adott év közepére időzítette, így előfordulhat, hogy a dokumentumokban szereplő gyártási év jellemzői még vagy már nem egyeznek meg a modellévével.
Az óriási gyártott darabszám mellett természetesen nem lehetett előre kiszámítani, hogy pontosan mennyi alkatrészre is van szükség a következő váltásig. Így fordult elő, hogy a modellváltáskor nagyobb raktárkészlet maradt a többé már nem használható elemekből. Ezek egy része a szervizekbe és az alkatrészkereskedőkhöz került, de a többi sem veszett kárba, nem került az olvasztóba.
Felhasználták őket, készítettek néhány nem teljesen típustiszta, "öszvér" Bogarat. Ne gondoljuk persze, hogy a maradékból összetákolt, szedett-vedett autók voltak ezek: teljes értékű és minőségű Bogarakat állítottak elő belőlük, sokszor egyszerűbb, puritánabb felszereltséggel. "Spar"-nak hívták őket, olcsóbbak is voltak a szériagépeknél. Nehéz felsorolni, mi is jellemzi ezeket a spórolós gépeket, hiszen aránylag kevés készült belőlük, mindegyik sorozat különbözött valamiben a többitől: díszlécek, napellenző, belső kárpit, stb. Érdemes lenne egyszer összegyűjteni a különböző Spar szériák jellemzőit!
A Sunnyside modellje is egy ilyen autót ábrázol. Az eddig bemutatott 1:18-asokhoz képest a legjelentősebb változások: elmaradt a karos index, az első irányjelzők a sárvédők tetejére kerültek. Megjelent a pillangóablak és változott a motorház alakja, a rendszámvilágítás, a hátsó lámpák.
Ennek a modellnek két másik példányát már bemutattam: a "KDF (Kamera Durch Freude)" és a "Megleszcsinálva" című dioráma fejezeteiben. Emlékeztetőül:
http://picivw.blog.hu/2011/02/14/atalakitas_4_resz
http://picivw.blog.hu/2011/02/22/atalakitas_6_resz
Sajnos látszik a modellen a megszokottnál gyengébb kidolgozás - igaz, hogy cserében roppant méltányos az árfekvése. Kitűnő átalakítási alap!
Nézzük közelebbről. Picit kajla lökhárító, dudarács, index. Szép viszont a fényezés és a krómozás.
Érdekes az ajtó kárpitjának az ábrázolása. Ferdék a hátsó lámpák is, viszont valamiféle ködlámpa-tolatólámpaszerűség büszkélkedik a hátsó lökhárítón.
Nyílik a csomagtartó, a díszléc illesztése lehetne precízebb. (Örök vesszőparipám: mit keres a dísztárcsa a pótkeréken...)
A motor megjelenítése ebben a méretarányban említésre sem érdemes, láttunk már sokkal jobbat is.
Az alváz a többi részhez képest elfogadható (a hajtott kerekek helyzetét nagyvonalúan ugorjuk át)
Büszkén vallja a gyártó, hogy egy 1967-es modellt ábrázol. Valószínűleg téved, hiszen ebben a modellévben ugyanis már szögletes keresztmetszetű a lökhárító és nem ívelt "babás". Stimmel viszont a döntött "töklámpa" és a rendszámvilágítás. Érdekes, hogy az utóbbi krómozott a modellen.
Nézzük a belvilágot. Krómozott kürtív, krómozott hangszórórács. Előbbi még csak-csak, de az utóbbi nemigen jellemző egy Spar-ra. A bowdenes üzemanyagszintmérő viszont rendben van. Az ülések kidolgozását most ne részletezzük.
A másik oldalról bekukkantva feltűnhet a műszerfal díszcsíkja, nem igazán kiemelve. Még krómozva sem jellemző a Spar-ra. Másik vesszőparipám a nem színre fújt műszerfal. Picit durva a sebváltó és a pedálok kidolgozása. Az ajtó zsanérjánál viszont már láttunk rosszabbat nevesebb gyártótól is.
A szokásos garázs előtti kép
Lapozzunk át néhány fejezetet a történelemkönyvünkben.
Ez az 1967-es állólámpás 1200-es, gyűjteményem adu-királya az ADAC színeiben pompázik. A Minichamps terméke.
Részletesen már bemutattam itt:
http://picivw.blog.hu/2011/02/03/minichamps_1_18_adac
A Schuco 1969-es Szafári T2a-ja a gyűjtemény adu-dámája
http://picivw.blog.hu/2011/03/12/schuco_1_18_safari_t2
Az 1970-es Buflák 1302-es Revell modellt is ismertettem.
http://picivw.blog.hu/2011/05/09/revell_1_18_1302
folyt.köv.
