Ezúttal is egyetlen modellt mutatok be: a Revell 1:18 méretarányú, ezüstmetál 1302-esét.
Nem szeretném részletezni, milyen nehéz fényképezni ezt a szép modellt, látszik majd a képeken. Adu-ásznak sajnos nem nevezném, de a dáma címre bátran pályázhat. (Az adu-királyra van néhány jelölt...)
Lássuk hát először bal-elölről és jobb-hátulról az összképet:
Nézzük meg egy kicsit közelebbről!
A típusra jellemző csomagtérfedél, kéderek, lámpák, kilincs, lökhárító: tökéletesnek mondható
A hátsó fertály is figyelemreméltó: lökhárító, lámpák, rendszám és az ő világítása, motortérkilincs, rácsok, kopoltyú: megannyi igényes és hibátlan kivitelezés. Egyedül a belső kárpit hiánya hívja fel a figyelmet a kopoltyú rögzítését elősegítő olvasztott műanyag alkatrészre.
A beltér is szép, csak a fekete műszerfal és a krómozott kürtív a kormányon így együtt szokatlan, ámde nem példa nélküli (bár azok a kidolgozása is mintaértékű)
A tetőkárpit hiánya érdekes dolgot vet fel: mi volt a gyártó célja a tolótető belső megjelenítésével? Talán nyitott változat is tervben volt? A napellenző és az ajtókárpit külön dicséretet érdemel.
Dönthetőek az első ülések támlái is. Szinte természetes a műszer szép ábrázolása 
Vessünk egy pillantást újra a szélvédőre. Külön alkatrészek az ablaktörlők, szépen ábrázolt ablakmosó-fúvóka, igényes szellőzőrács, tolótető, ajtókilincs, embléma és díszcsík a csomagtartón, antenna (visszatolva), belül látszik a szép kárpit. Gyönyörű és igényes, pontos ábrázolás.
Sajnos alulnézetben vannak hibák, ezeket a vásárlás alkalmával nem lehetett látni. A sebváltó fröccsöntése finoman szólva sem sikerült tökéletesre.
Az első futóművet majd a típus szakértői véleményezik.
És hogy ne a hibákkal búcsúzzunk a modelltől: a régebben már bemutatott motortér....
... és egy meggyőző, impozáns oldalnézet.
