Apró Volkswagenek

A kezdeti sikerek után ugrásszerűen nőtt az igény a megbízható, egyszerű és olcsó autók után. Előbb-utóbb kevés volt a wolfsburgi gyár kapacitása, így újabb gyárakat nyitott a Volkswagen, előbb Európában, később a tengeren túl is.
Az évek során az alábbi országokban gyártottak (összeszereltek)  Bogarakat: Brazília, Mexikó, Ausztrália, Nigéria, Dél-Afrika, Peru, Portugália, Costa Rica, Thaiföld, Indonézia, Új-Zéland, Fülöp-Szigetek, Szingapúr, Malájföld, Írország, Jugoszlávia, Belgium.

1964 január 17-én alapították a Volkswagen de Mexico-t, ahol nagyon gyorsan beindult az 1200-asok gyártása.
Ezt a típust - kevés változtatással - egészen a 80-as évekig gyártották. Ez a kis pueblai gyár látta el az európai piacot is, miután Németországban leálltak a gyártással.

A Matchbox egy korai, '67 előtti példányt ábrázolt: a lökhárító, dudarács, motorháztető, fényezés érdemel figyelmet, még ebben a kis méretben is.



Így nézett ki a '70-es - '80-as években a mexikói taxi. Az anyósülés hiányzott a kényelmesebb beszállás okán.



Az azonosítók a magasból is jól láthatók



Ez a gyönyörű vörös, 70-es évekbeli példány kitűnően szemlélteti a mexikói bogár jellemzőit: szögletes keresztmetszetű lökhárító, mely az irányjelzőket is magában foglalja, kopoltyú a hátsó oldalablak mögött...



.. elefánttalp hátsó lámpa. (És ami a képeken sajnos nem látszik: fekete, puha borítású műszerfal, 1200-es motor) 



(Sokkal szebb példány is létezik fekete sárvédőkkel és motorháztetővel, Jubifelniken, a porig ültetve ebből a szériából, de hát a modellgyárak ízlését nem a bogarasok irányítják...)

Peruban is szereltek össze mexikói alkatrészekből bogarakat





Az 1600-as motorokkal szerelt gépek motorházára hűtőrács is került



Jellegzetes púp a motortér hátulján a katalizátoros kipufogó miatt



Egy dátum és egy szám, amit minden fanatikus álmából ébresztve is ismer: 2003. július 30. 9 óra 5 perc. Ekkor gördült le a mexikói Puebla városában a Volkswagen gyártósoráról a 21.529.464-ik, utolsó Bogár.
Ennek alkalmából adták ki az Última Edición sorozatot.

Az Utolsó Széria (Última Edición) jellemzői: Wolfsburg embléma a csomagtartó kilincs felett, szélvédőre ragasztott belső tükör...



.. a karosszéria színére fényezett felni...



.. fehér belső kárpit...



..rácsos motorháztető..



.. embléma a bal oldalon, átellenben a tank nyílásával...



Sajnos Mexikóban nem gyártottak buszt, pedig lett volna rá igény...





 

A szomszéd utcában parkol egy szép sárgaga bogár. Róla jutott eszembe, hogy bemutatok én is néhány hasonló színű modellt, minden különösebb magyarázat nélkül.

1:87 Busch Faltdachos perec, némi díszítéssel



1:72 Hongwell kabrió



1:64 Kinsmart



1:57 Matchbox 4x4  (érdekes és szokatlan módon fel van tüntetve az alvázon a méretarány!)



Matchbox Typ181



Maisto 4x4 Schiebedach és Siku Typ181 (sajnos a ponyva valahol elveszett a nagy szafari alkalmával)



Majorette Schiebadach és Kinsmart hátrahúzós



Corgi perec, Maisto TopChop



Tesco gazdaságos csodafelnis 1303-as



1:43 Hongwell-Cararama kabrió



1:43-as limai illetőségű taxi (IXO)



1:32 Kinsmart (ez a méretarány is az alvázon olvasható)



1:24 Sunnyside ovál



Végül egy sárga távolsági busz (Welly)

Több, mint 50 éven át több, mint 20 millió Bogár készült.
Természetes, hogy ezek egy része -gyári állapotban- még vígan rója az utakat, más részüket gondos kezek újították fel és gyűjtők ritkán használt büszkeségei, jó részük meg a hosszú évek szolgálata után a bontóban fejezte be pályafutását. Ez a természet rendje...
Vannak azonban olyanok, amiket a gazdájuk -ilyen-olyan okokból- elfelejtett, elhanyagolt. Néhányukat (a gyűjtők és felújítók nagy örömére) a későbbiekben értékesítené, másokra az enyészet vár.
Ezeket, az elmúlásukban is megragadó járműveket szívesen ábrázolják a modellgyártók is.
Lássunk néhány példát!

Egy szebb napokat megélt, értékesítésre váró példány (1:24 Jada Toys). A modell mintájául szolgáló jármű annak idején egy virágzó üzlet aktív részese lehetett, erre utal az ajtókon és ablakokon látható reklámfelirat.  Az idő valószínűleg eljárt felette (és a vállalkozás felett) is. Talán a változó körülmények miatt került eladó sorba.

Láthatóan nem gyári motor dohogott hátul, mégis meg szeretnének válni a régi, megbízható hű szolgától.



A pótkerék elkallódott az idők során



Az érdekes műszerfalat is por lepi. Figyelemreméltó a VW emblémás szőnyeg



Sok sikert az eladáshoz, csak remélhetjük, hogy értő kezekbe kerül a jármű!

Az alvázon olvasható felirat szerint a fenti modell 1:24 méretarányú. Érdekes módon a Maisto "Old Friends" sorozatának Bogara is ugyanezt állítja magáról. Vajon melyiküknek van igaza?



Nézzük a hát Maisto-t! Nem egy egyszerűen elfelejtett, hanem egy felújítás közben elhanyagolt Bogarat ábrázol a gyártó. Valószínűleg néha használják is, erre utal a poros-saras szélvédőn az ablaktörlő nyoma



A motorháztetőn látható feliratot tudjuk be inkább a megkezdett és félbehagyott felújításnak, mintsem a gyártó figyelmetlenségének.



A külsőhöz képest meglepően tiszta beltér is a rendszeres használatra utal



Figyelem: nincs dísztárcsa a pótkeréken!!



Így nézett ki fénykorában:



1:43-ban is gyárt a Maisto Bogarakat az Old Friends sorozatban. Íme egy 1303-as kabrio, Jubileum felniken.
Rozsdásodó kasztnija ellenére valószínűleg ő is napi használatban van (a félig-meddig tiszta szélvédője miatt lehet erre gondolni).


A beltér is meglehetősen poros-mohás. (Nagyon nehéz ebben a méretarányban a rozsdásodó-porosodó autókat ábrázolni, főleg gyári, nagy sorozatú mennyiségben.)



Elhanyagolt barátunk egy szépen karbantartott, megbecsült testvérével:

Nagyon bosszantó tud lenni, amikor egy, amúgy egészen elfogadható modell összképét elrontja valami apróság. Lehet ez -még a laikusok számára is- égbekiáltó dolog, de lehet olyasmi is, amit csak az ábrázolandó típus jól ismerője vesz észre.
Bemutatok néhány ilyen bakit. Eredetileg nem szándékoztam a modellgyártó nevét feltüntetni, de aztán meggondoltam magam. Sem pozitív, sem negatív reklámot nem áll szándékomban közvetíteni, de sokak számára úgyis kiderül, hogy melyik a gyártó cég. Látjuk majd, hogy a legnevesebbek is képesek hibázni...

Ezek a felnik... Egyébként egészen jó kidolgozású a két Tesco gazdaságos modell. Gyufásdoboz méret, fém karosszéria, műanyag beltér. Ugyanezek megjelentek más színben és tűrhető felnikkel is. Kár értük!



A modellekkel semmi baj, de a színek...

Welly és Matchbox



Hongwell-Cararama



A Solido 1:18-as perece. Tudjuk be a későbbi tuningnak az egyedi fényezést, a rövidített lökhárítót, a nem igazán odaillő felnit. De az égbe tekintő szempillára azért már nincs semmi mentség!



Pótkerék. Sosem értettem, miért van rajta dísztárcsa...

A Sunnyside 1:18-as méretarányú modellje.



A Bburago is elkövette ugyanezt a hibát, ugyanebben a méretarányban.



Ha már ennél a modellnél tartunk, figyeljük meg a visszapillantó tükröt. Inkább ne lenne!



Valószínűleg az oválnál rendszeresített, az ajtó zsanérjából kinyúló tükröt próbálták ábrázolni. Bár ne tették volna...
És az ajtó nyílása. Ez is katasztrófa



Így is meg lehet ezt valósítani (Revell 1302 1:18)



Maradjunk egy pillanatra ennél a modellnél. A Volkswagenek történelmi jelentőségű típusváltása volt az 1300-as sorozat. Elhagyták az ún. "szekér", torziós futóművet és megpróbálkoztak a McPherson-féle felfüggesztéssel. Ennek következtében jelentősen nőtt a csomagtartó űrtartalma.
Véleményem szerint óriási hiba egy modellgyártótól, hogy az egyébként 1:18-as méretarányban már-már előírásszerű nyitható csomagérfedélről és a csomagtér belső ábrázolásról lemondtak.



De térjünk vissza a Bburagohoz. Az ajtó nyitószerkezetét leszámítva tökéletesnek mondható a belső tér. A modellgyártók típusai között nagyon ritka a karosszéria színére fényezett műszerfal. Érdemel ez a jármű egy piros pontot ezért a sok fekete mellé.

Újabb piros pont a tetőkárpitért, amit rögtön ellensúlyoz egy feketével a napellenző hiánya



Ennek az 1:24-es Maisto kabriónak is a műszerfal a gyenge pontja.



Sem a Minichamps, sem a delPrado nem tudott megbirkózni az 1:43-as 1303-as ablaktörlőjével



Már bemutattam a szinte tökéletesnek mondható 1:18-as ADAC mintájú Minichamps modellt. Sajnos ennek is van hibája, szerencsére nem látható. Hungarocell-papír-műanyag kombinációjú dobozban szállítják, teljes biztonságban vannak a könnyen törő antennák és egyéb apró alkatrészek.
Szerencsére a szállítást sértetlenül túlélte. Miután nem túl esztétikus a gyári doboza, szerettem volna a vitrinben elhelyezni. Ekkor jött a hiba: a négy, igen stabil rögtítő bak közül kettőt nem sikerült eltávolítani. Nagyon megtépték a gyárban a kis csavarokat, így csak roncsolás árán sikerült megszabadulni a tartóbakoktól. A bakok sérültek, de a modell (látható helyen) nem.
Az egyik csavar a bak maradékával már örökre az alváz oda nem illő tartozéka marad. A másik hátsó csavart sem sikerült nyom nélkül eltávolítani.



Ehhez csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy jelentős árengedményt sikerült a kereskedőből kicsikarni. Nem hatott meg az "ilyen nincs több, egyedi darab" szöveg.

(Ebben az írásomban elévülhetetlen segítséget kaptam a tatabányai bogarasok egyik meghatározó alakjától, I. Sanyi barátomtól. Ezúton köszönöm meg neki a támogatást.)

Na azért igazi tömegre ne gondoljunk, max. 9 főre...

Persze, hogy a Transporterek személyszállító változatáról, a buszokról lesz szó.
A Kastenwagen-ekkel és Pritsche-kkel egy időben kezdték a "körbeablakos" T1-es kisbuszok gyártást. Volt is rá igény és kereslet is bőven, hiszen a kisvállalkozó napközben a melósokat-ügyfeleket szállítgatta a fürge, takarékos kis járművel, este meg néhány mozdulattal kivette a két sor utasülést, és indulhatott a teherfuvarozás.
A háború után még a győztesek is használtak korai gyártású karosindexes T1-et csapatszállításra



Az ablakok száma meg növekedésnek indult...

13 (a pillangóablakot is beleértve)



14



kis jóindulattal ez is tizennégy, de valójában a Matchbox a ponyva tolótetőt ábrázolta ablakkal



23 (megjelennek a kisméretű tetőablakok, a motortér feletti tároló is kap oldalablakot



25 ablak a később "Samba" néven elhíresült változaton. Még Woodstockban is találkozhatott ezzel a típussal a lelkes, szerencsés zene- és fesztiválrajongó.



Az életszínvonal és a szabadidő növekedésével kialakult az igény egy inkább lakó-, mint fuvarozó járműre. A korai '960-as évek kemping lakóbusza



A Transporterek típusváltása természetesen követte az igényeket: a T2 választékában is megtalálhatók a buszok.



A svájci Posta megrendelésére egyedi kivitelű T2-k készültek (az oldalablakok arányára érdemes figyelni)



Az alsóindexes T2a-kat...



.. később felváltják a felsőindexes T2b-k. Ezekből is készül speciális lakóbusz


A Westfalia gyártja ezekhez a VW-khez a különleges kiegészítőket.



És ez már nem igazán tömegközlekedés: a ködös Albionban is szeretik a pizzát. Ez a jobbkormányos T2 az ottani Buszmegállóban szolgálja ki a helyi éhezőket, igaz, nem BigBurgerrel és csülkös miújsággal....

A hagyományos és modellező körökben népszerű méretarányok (1:18, 1:24, 1:43, 1:87) mellett egyre népszerűbb az 1:72. Kisebb, mint az elsősorban játék céljára gyártott, a szigorú méretarányhoz nem ragaszkodó gyufásdoboznyi kisautó, de nagyobb, mint a vasúti  terepasztal-kellék 1:87.
Itthon elsősorban a Hongwell-Cararama termékeit ismerhetjük. Igen bő a választéka a kis, vitrinnek is nevezhető, átlátszó műanyag dobozokban árult modelleknek. Szerencsére bőven készítenek bogárhátú autókat is a többi népszerű márka és típus mellett.
Gazdag a színválaszték



A speciális fényezésű és rendeltetésű járműveknek is bő a választéka



Sajnos, Volkswagenes szemmel nézve úgy tűnik, kizárólag a 1302-es típust részesítik előnyben. Az alábbi képek alapján ez a széria azonosítható be leginkább: állólámpa, szögletes keresztmetszetű, csíkos lökhárító, index a sárvédőn, jellegzetes, tompaorrú "buflák" csomagtartófedél, sík szélvédő, patkó alakú hátsólámpa, hűtőráccsal ellátott motorháztető, kopoltyú a hátsó ablak mögött....



Ebből a típusból készültek gyári kabriók is. A Hongwell-Cararama ezeket is ábrázolta..

..nyitott..



..és csukott tetővel.



A teljes bogárválaszték hátulnézetben

Érdekes módon, az első képen középen látható, arany színű bogár nem Hongwell-Cararama, hanem Schuco gyártmány. Minden apró részletében megegyezik a két gyár terméke, kivéve az alvázon látható apró emblémát...
Meglepő, hogy a Schuco gyárt babás lökhárítós, kisablakos, 1967 előtti karosszériás modellt is.



Jobban szemügyre véve feltűnhet, hogy nem egészen ugyanaz a méretarány...



Kapható apró diorámában elhelyezett utánfutós bogár is (a diorámát most nagyhirtelen nem találom, valószínűleg a többi modell-dobozzal együtt valahol jól védett helyen, a padláson van)



Ugyanilyen összeállítás: lakókocsi busszal



Ha már busz: a Hongwell-Cararama a T1-eket is kedveli ebben a méretarányban



(a középen látható platós szintén Schuco gyártmány, de teljesen ugyanilyen a Hongwell-Cararama is)



Sajnos ezzel ki is merült a gyár választéka. Nem tudom, mi a fájóbb hiány ebben a méretarányban: a perec és oválablakos bogár, az ezerkettesek, a 1303-ak, a mexikóiak vagy pedig a Schwimmwagenek, a Kübelwagenek, a Typ3-ak, 412-k, Buggy-k, Baja-k, Karmann-ok....
Öröm viszont, hogy más gyártók is elkezdték ebben a méretarányban a léghűtéses boxerek bemutatását. Az Oxford T2-esei:





Együtt a két generációs Kastenwagen...



..Pritsche..



..és busz

(Baj van... most jött a hír egy szakértőtől, hogy ezek a T2-k 1:76 méretarányúak. Utánanéztem, és tényleg! Most mi legyen? Már mindegy, így marad a bejegyzés, sokan olvasták. Elnézést mindenkitől!)

Hálás dolog a kisautók fényképezése.Nem szalad el a modell, türelmesen viseli a hosszadalmas beállításokat, nem kell várni arra, hogy vigyorogjon.
Arra azért figyelni kell, hogy szép tiszta legyen, mert a közeli képeket nagyon el tudja csúfítani a szabad szemmel talán nem is látható por.
Van ugyan némi halvány fogalmam az expozíciós időről, a blendenyílásról, a mélységélességről, a kompozícióról, de kocafotós létemre ezek taglalását meghagynám a profiknak. Elmondok viszont néhány személyes tapasztalatot és talán ötletet is tudok adni.
Ma már gyakorlatilag mindenki (a vérprofik kivételével) digitális fényképezőgépet használ. Óriási előnye, hogy azonnal látható az eredmény, korlátlan számban készülhetnek a képek, utólagos módosításra is van lehetőség. Valószínűleg kevesen vásárolnak kizárólag modellfényképezés céljára gépet. A legtöbben a meglévő gépükkel készítenek effajta felvételeket.
Szerencsés, ha az automata gépeken a fotózást segítő funkciók, vagy legalábbis egy részük kikapcsolható: vaku, fókusz, fehéregyensúly, rekesz, záridő. Némi kísérletezés árán meg lehet találni a legkedvezőbb beállítást, ami nem valószínű, hogy megegyezik az automatika által meghatározottal.
Célszerű állványt is használni, kézből ritkán sikerül éles közeli képet gyártani.
Ha sok képet készítünk modelljeinkről, hasznos lehet egy mini stúdió berendezése. Egy-két nyomtatott A4-es oldal szolgálhat háttérül. Olyan mintát célszerű választani, ami nem vonja el a figyelmet a témáról és egyúttal kiemeli a járművet.

Ez az én egyik összeállításom, a képeim többsége itt készült.





És a végeredmény



El lehet helyezni a modellt hétköznapi környezetben. Itt látszik a modellek valóságos mérete is.





Madártávlatból is fényképezhetünk



Lepketávlat



Egy kis ellenfény feldobja a képet


A fényképezőgépekhez általában mellékelnek képmanipuláló programot is. Ennek segítségével készült ez az összeállítás



A zöldben is el lehet helyezni a modellt.





Talán a természetes környezetében a legszebb
 

Kiegészítés: a célközönség is elégedett volt

Sokan igyekeznek gyári állapotban megőrizni járművüket, illetve egy-egy felújítás alkalmával - többnyire korhű anyagok felhasználásával - a lehető legjobban megközelíteni az egykori gyári állapotot.
Mások apróbb-nagyobb módosításokat tesznek autójukban. Néhányan csak a kormányt, üléseket, kárpitot cserélik nekik jobban tetszőre. Az elszántabbak a fényezésen kívül a karosszéria egyes elemeit, a futóművet és a motort-sebváltót is átalakítják egyéni ízlésüknek és pénztárcájuknak megfelelően.
Az effajta tuningnak nagyon jó alapja a Bogár, se szeri se száma a kisebb-nagyobb módosításoknak. Különböző tuningstílusok is kialakultak az idők során: Rat-Look, Californian-Look, German-Look, Resto-Cal-Look,stb. Ezeknek a stílusoknak megvannak a maguk íratlan szabályai, de a tuningműhelyek sokszor eltérnek ezektől és keverik-átgondolják a künönböző megjelenési formákat.
A modellgyártók is szívesen ábrázolnak ilyen, a gyáritól eltérő kinézetű járműveket - a gyűjtök nagy örömére.

Ezek a járművek csak a fényezésükkel tűnnek ki a szürke tömegből: a '60-as évek hippi ízlésvilágát képviselik.





Aranyosak. A különleges fényezésen kívül megfigyelhető a kabrio nem egészen gyári felszereltsége, ill. a Top-Chop stílus jellegzetessége az oválon.

Négykerékhajtásúra átalakított, megerősített és módosított karosszériájú Baja bogarak





Versenyre és gyorsulásra kihegyezett Hot-Rod-ok







Ez sem mindennapi használatra készült







A Trike egy külön műfaj


Stíluskavalkád 1:24-ben











 

Ezúttal is a http://www.vwbus.hu/ honlapon olvasható "VW Busz történelem" cikkét illusztrálom a modelljeimmel. A honlap üzemeltetője szíves engedélyével idézem az írásokat.
Folytassuk hát a történelemórát a szerző, Radnóti Gábor (Zizzo) szavaival!

"A Transporterek második generációja, 1968-ban váltotta az elsőt. Az új modell mind technikailag mind külsőleg felfrissült. Méreteiben és súly szempontjából is nagyobb, a szélvédő immár egy íves darabból készül, és a tolóajtó (’63-tól rendelhető extra a T1-nél) felváltja a „szekrény” helyét"





"Áttervezték az első futóművet új típusú gömbcsuklóval és új kormányművel, bár így sem nagyon tért el az elődétől. "



"A 1972-es modelleket hívjuk átmeneti T2a/b-nek a köznyelvben, mert a karosszérián ekkor változtattak néhány dolgot, ami a következő modell variációt vetítette előre (bár a technikai változtatások is számottevőek, mégsem ezzel azonosítjuk a modellt).
Tehát a karosszérián történt módosítások: új sárhányók, 3 osztású hátsó lámpa, új, szélesebb kopoltyúk az erősebb motorhoz, valamint a tanksapka hátrébb kerül, de továbbra is fedél zárja le (a tolóajtó nyitott állapotában is lehet tankolni). "





"A T2 a legnépszerűbb jármű a kategóriájában, 259101 db-ot értékesítenek.
’73-tól a ráncfelvarráson teljesen átesett T2-es eléri végleges külső formáját: Új négyzetes lökhárítók, elöl energia elnyelő gyűrődési zónával; az indexek pedig felkerülnek az immár kerekítetlen levegőző rács mellé; továbbá eltűnik a csomagtér ajtóról a Volkswagen felirat, az orron „összemegy” a VW embléma."





A vállalkozások kihasználják a nagy oldalfelületet reklám elhelyezésére. Készül magasított tető is, nagyobb méretű szállítmányok biztonságos elhelyezésére.



A ponyva is reklámhordozó







Készült természetesen dupla kabinos T2 is





Egyedi felépítésű T2-t is gyártottak






"’75 és ’78 között 4 év alatt 644668 dbot gyártanak.
’79-ben befejeződik a gyártás, melyet egy deluxe modellel fejelnek meg. A Silberfisch ezüst metál fényezéssel készül, sötátkék velúr belsővel, tolótetővel, díszcsíkokkal, króm lökhárítóval és gyárilag dupla ködlámpával.
Azaz szinte az összes rendelhető gyári extrával és némi egyéb fűszerrel a klasszikus T2 pályafutásának végére ér. Megérett az idő a modell frissítésre és megjelent a kocka busz a T3, ennek szükségességét előre jelezte az utolsó évben eladott cselély darabszám is (85632 db)."

"A több mint 2 millió (2 391 609) darabszámot megért modell gyártását 79-ben fejezték be Európában (Anglia és Németország). Mexikóban 1968-tól ’91-ig, Argentínában ’81 és ’86 között, és a legtovább Braziliában: 76-tól 2006-ig gyártották (itt csak 76-ban váltotta a T1-est)."

A T3 már készült vízhűtéses és diesel motorral is, így érdeklődési körömön sajnos kívül esik ő is meg az utána következő Transporter-generációk is.


 

Ezúttal a http://www.vwbus.hu/ honlapon olvasható "VW Busz történelem" cikkeit illusztrálom a modelljeimmel. A honlap üzemeltetője szíves engedélyével idézem az írásokat.
Kezdjük hát a történelemórát a szerző, vwboxer szavaival!


"A világ legsikeresebb szállitó és szabadidőjárművének a története a második világháború idejéig nyúlik vissza."

"...A második világháború vége a népautónak is csaknem a véget jelentette, mivel nagy károk érték a szerelőcsarnokot, és egy beszorult bomba ha felrobban, a maradékot is eltüntette volna.
Azonban a tenni akarás csodákra volt képes, és elkezdődött a helyreállítás. Ehhez szállító járművek kellettek, olyanok, amik kis helyen is átférnek, és jól kormányozhatók.
...Az alkatrészek szállítására is szükség volt. Így a megmaradt alkatrészekből összeállítottak egy szállítójárművet, amit zsargonban Plattenwagen-nek neveztek."

Sorozatgyártásba természetesen nem került, a modellgyártók sem vették fel a választékukba. Egy könyvben talált korabeli fénykép alapján azt hiszem, ez érthető...



"...két évvel később egy volt holland borkereskedő látogatást tett a wolfsburgi gyárban. Ez a szállítójármű keltette a fel a figyelmét, és rajzolta meg a híres bully alapjait."

"Eredetileg a bogár alapjaiból kívántak kiindulni, azonban a kezdeti kudarcok után rájöttek, hogy egy strapabíróbb alvázra van szükség, mivel akárhogy erősítgették a bogár alvázát, az nem bírta a tartós terhelést. Ahogy az új létraalváz elkészült, ez már képes volt elviselni a terhelést, és a megerősített első futómű, valamint az átalakított hátsó futómű már képes volt akár 70 km/h sebességet is tartani tartós terhelésnél."



"Végül 1949 november 12-én mutatták be a nagyközönségnek a Transportert, és pár hónappal később március 8-án már bárki megvásárolhatta. A megjelenése nagy siker volt, erre maga a gyár sem számított, hiszen az akkoriban elszaporodó kisvállalkozások ideális munkaeszközt vehettek birtokba, és sokan alapozták megélhetésüket ezekre a járművekre."

Az első szériára még karosindexet szereltek.
 


Az eredetileg nagyméretű motorházajtót kisebbre cserélék, és kialakítottak egy másik, hátsó csomagtérajtót is.



A karosindex elhagyásával megjelennek a jellegzetes irányjelző lámpák a homlokfalon



A hátsó lámpa is módosul



A kétoldalra nyíló szekrényajtó ebben a járműben a valóságban egy léghűtéses boxermotor hajtotta szivattyút rejt. Sajnos a modellgyártó ezt nem ábrázolta...



Platós kivitel





"Nem sokkal később, de még az 50-es évek elején megjelent egy érdekes modell amit később úgy hívtak, hogy DOKA. A duplakabinos (DOKA) modellek története is hasonlóan kalandos, mint az eredeti modellé. Az ötvenes évek legelején egy virágárus a német Binz karosszériaépítő cégnél megrendelt egy átalakítást, hogy a munkásait is tudja szállítani, és ugyanakkor tudja használni platót is. A Binz rájött arra, hogy ez milyen kiváló ötlet, és 1953-tól elkezdte forgalmazni a dupla kabinos modelleket, melyekhez a platós modellt vette alapul, azt alakította át. A VW is felvette a hivatalos kínálatába ezt a modellt hiszen nem volt idegen a gyár számára az, hogy speciál karosszéria cégek egyedi modelleket építenek meglévő vw alapokra. 1958-ban átvették a modell gyártását, és ekkortól már hivatalosan is a modellpaletta része lett. Ekkoriban a módisításoknak köszönhetően már egy kiválóan használható univerzális jármű lett a Transporter, ami utat mutatott más gyártóknak, akik el is kezdték másolni a jól bevált receptet."

A gyűjteményemben sajnos (még) nincs T1 DoKa, így egy idegen képpel illusztrálom, hogy a modellgyártók is értékelik ezt a típust.




"A busz jellegzetessége volt az oldalajtó, amit szekrényajtónak - Barndoor-nak neveztek. Ez azonban a hatvanas évek vége fele egyre jobban megszigorodó biztonságtechnikai követelményeknek nem tett eleget, valamint sok helyet is igényelt a kinyitása, így a gyártás vége fele megjelent az ú.n. tolóajtó."



"Azonban hiába kapott erősebb motort, 12V-ot, bizony a 60-as évek végére kiöregedett a transporter. Formavilága stílust teremtett, hiszen sok vonat elején is látni a jellegzetes V formát, mint pl a németek híres V200-as vagy V180-as mozdonyain is. Szükség volt a váltásra, és kapóra jött, hogy a bogár is jelentős változásokon megy át, így a modellpalettát megújították, és ez alapjaiban átdolgozott új modellt hoztak ki 1968-ban.
Ha az előző modell volt a T1, akkor ez nem lehetett más, mint a T2 a német logika szerint."

folyt.köv.
 

A Magyarországi Bogarasok Klubja 2011-ben is megrendezi hagyományos évadnyitó rendezvényét, a Tavaszi Rajzást. Idén, a jubileumi 20. összejövetel a Hungaroringen lesz.

Modelleztem (a szó legszorosabb értelmében) egy várható forgatókönyvet az eseményről.
Íme:

Az ország minden részéből elindulnak a léghűtéses Volkswagenek...


 




az uticél..


..., Mogyoród felé


Megtelik a parkoló



A díszhelyen megtekinthetők a különböző évjáratok és típusok legszebb példányai:



Jól megférnek egymás mellett a hétköznapi, az elhanyagolt - jobb sorsra érdemes - és a tuning Bogarak:


Biztosan láthatunk majd egyedi fényezésű és felépítésű...


...valamint versenyekre kihegyezett léghűtéseseket.



Aztán a nap végén felsorakozunk a felvezetők mögé...



... a hátországban speciális biztosítással...



...és megyünk néhány kört a pályán.



Találkozunk a Hungaroringen 2011. április 9-én!!!
 

A városszéli játéknagyker egyik eldugott polcán találtam egyszer valamit. Szegényke eléggé csúf és kidolgozatlan, de az ár-érték arány elfogadható volt. Elhoztam, hátha jó lesz még valamire. Olyan 1:18 körüli méretű a szentem.



Már-már el is feljetettem a lendkerekes (!) csodát, amikor egy közeli szupermarketben a karácsonyi őrület után rábukkantam a lejjebb látható valamire. Kétezer jó magyar forintból még vissza is kaptam valamennyit, így nagy csodára nem számítottam. Az RC-k között valahol a gagyi kategória alsó széle közepe lehet, gondoltam. Ha mozog esetleg előre-hátra, meg még néha kanyarodik is, már jó vétel. Ha mást nem, a motort talán lehet belőle használni valamire.



Otthon kipróbálva meglepően jól viselkedett a kis valami. Szépen lehetett irányítani, persze egy precíziós, proporcionális, szervóval ellátott modellhez ne hasonlítsuk. Szétszedve kiderült, hogy két motor is megbúvik benne, nameg a nem túlbonyolított elektronika. Működik mindenesetre.



Rögtön eszembe jutott a lendkerekes borzalom, Nagyjából az a méret, könnyű, durván kidolgozott karosszéria. Mi lenne, ha egy strapabíró rádiósbogarat faragnék belőlük.
A kerekek mérete megfelelő, a kasztni is körülbelül rendben van, de a tengelytávja a bogárnak egy kicsit nagyobb. Ketté kell tehát vágni az alvázat és megtoldani.



A toldás nem elég, faragni is kell egy keveset, hogy illeszkedjen a bogár kasztnijához.



Miután Herbie-ből már van egy távvezérléses példányom, úgy gondoltam, hogy egy másik ismert Bogarat, a Gelb-Schwarzer Renner-t mintázom meg. Kapott a bogár egy élénksárga fényezést. Nem vitrinmodell készült, tehát a finom és részletgazdag kidolgozást ezúttal nagyvonalúan mellőztem.



Az eredeti Herbie-matricák eltávolításakor derült ki, hogy a tetőn van egy nagyméretű luk, valószínűleg az öntőcsap helye. Ezt egy fekete tolótetőt jelképező matricával próbáltam elfedni.



Igenám, de így az ablakok és a Schiebedach feketéje mellett már túl sok lett volna, ha a motorház- és a csomagtartó-tető is fekete. (Arról nem is beszélve, hogy az eredeti Gelb-Schwarzer Renner 1303-as volt...)
A fiam ötlete volt, hogy ha már sárga, legyen belőle valami más. A teteje kapott egy kis fehér fényt:



A lukba villogó került:



Ide-oda meg gyártottam némi matricázatot:





Ezen a képen azért látszik, hogy nem egypetéjű ikreim vannak...




Az első tesztelések egyike, fedett helyen. A csúszós járólap segített kunsztok kivitelezésében



Szabadtéri próba, már a sárga festéssel



Macskahajkurászásra kiváló!!!



A kész szerkezet a Magyarországi Bogarasok Klubja jubileumi, 20. évadnyitó seregszemléjén, a Tavaszi Rajzáson megtekinthető és kipróbálható. Találkozunk a Hungaroringen 2011. április 9-én!!!

Kiegészítés: a próba sikeresen megtörtént!!!!

Minden gyűjtő szembesül gyűjteménye elhelyezésének örök problémájával.
Lehetne a kisautókat mondjuk egy arra alkalmas, erős dobozban tárolni. Ebben pl. kb 60-70 db is elférne:



 

Sokkal többnek (min. 3-400) adhatna helyet ez a fiókos láda:



Igen ám, de ott nem látná sem a büszke tulajdonos, sem a kíváncsi érdeklődő. Szem előtt a helyük ezeknek az apróságoknak!
El lehetne helyezni őket mondjuk egy könyvespolcon is, de ott bizony porosodnak és nagy a sérülés veszélye is.



Különben is: erre a polcra egy másik népautó illene...

Sérülésmentesen leginkább a gyári csomagolásban tarthatók a büszkeségek, de sajnos a gyári csomagolás stílusa és kivitelezése -hogyismondjam- enyhén szólva is hullámzó. Azt hiszem, látszik a képen, mire gondolok:



Marad a legkézenfekvőbb megoldás: az üvegajtós vitrin. Ez lehet önálló bútordarab vagy egy szekrény része. Jómagam a falra akasztható verziót használom.
Egyszer egy áruházlánc forgalmazott igen kedvező áron lapos, falra akasztható, üveg tolóajtós vitrint, kimondottan modellek tárolására. Be is szereztem egyet. Összeszerelésekor már eldöntöttem, hogy a mindössze három, bútorlapból készült polcot lecserélem üvegpolcokra, ha lehet, többre.
Így nézett ki annak idején őkelme:



Az előszobában kapott helyet.



"Sajnos" elég hamar kinőtte a gyűjtemény a vitrint. Meglepő módon a család meglehetősen megértő és támogatja az őrületemet, így a következő Karácsonyra megkaptam a vitrin párját. Az üzletben természetesen már nem lehetett kapni, tehát egy asztalos gyártotta le az eredeti méret alapján. Meg kell mondjam, az utángyártott klasszisokkal szebb-jobb, mint a gyári.
Már ketten vannak ezen a képen, a régi helyen



Várható volt a további bővülés, szóval az asztalosnak is lett állandónak tekinthető megbízása. A forma és méret nem változott, csak a szín. Az újabb vitrinek lehetőséget adtak a modellek valamilyen szempont szerinti csoportosítására.

Ebben a szekcióban a HO és az 1:72, valamint a Matchbox-Hotwheels gyártmányok dominálnak. Néhány bontatlan doboz a vitrin tetején kapott helyet



Itt a Welly 1:43-nál valamivel nagyobb termékei és egy sor gyártó gyufásdoboznyi járműve foglal helyet



A ket vitrin így néz ki ma:



Ebben a cseresznye színű vitrinben laknak az 1:43-as modellek. Lentről felfelé az eredeti autók gyártásának időrendjében láthatók, a legfelső Lánglovag Különítmény a kivétel.



Ez pedig egy picit eltérő, az 1:18-as és 1:24-es méretarányra igazított vitrin, mélyebb és szélesebb a többinél. A felső sorban a Cseh Lemezárugyár termékei türelmesen várják, hogy kellő időben az arra méltóknak átadják helyüket.



Az utóbb kettő egymás mellett:



(rendkívüli különkiadás hamarosan!)


 

Ezúttal is egyetlen járművet mutatnék be részletesebben. A Schuco 1:18-as T2a gyártmányáról lesz szó, "Safari" fényezéssel. Valószínűleg a népszerű állatparkokban szolgálhatott a mintául választott jármű.
Súlyos modellről van szó, de minden apró részlet a helyén van.





Minden nyitható dolog nyílik (a tanksapka kivételével)



Figyelemreméltó a belső kidolgozása: kárpit, ülések, ajtóburkolat...



... műszerfal, pedálok, kézifék - minden a helyén..




.. belső tükör. Még az ablaktörlők is különálló alkatrészek



Az utastér is tökéletes



Burkolt pótkerék a csomagtérben, tetőkárpit, motortér...



... közelebbről



Az alváz is tökéletes.



A motor és a sebváltó alulnézetben:



Még a kürt is külön alkatrész. (Hozzáértők: mi az a kampó ott a híd mögött?)




(rendkívüli különkiadás hamarosan!)

Böngészve a neves modell-gyártók választékát, örömmel veheti tudomásul a VW drukker, hogy az eddig eléggé mostohán kezelt T2-ből egyre nagyobb a választék.
Nagyon megtetszett az egyik gyártó 1:43-as mentő-betegszállítója, de a borsos ára miatt fájó szívvel lemondtam róla. A még éppenhogy elviselhető árhoz ugye hozzájön a postaköltség, ami erősen összemérhető a vételárral. (Honi kereskedőink pedig nemigen adják ezeket olcsóbban a privát beszerzésnél - tisztelet a kevés kivételnek.)
Úgy gondoltam hát, alkotok ismét valamit. Volt egy ilyen mentőm 1:87-es méretarányban. Jobban megnézve, nem is hófehér, hanem inkább olyan törtfehér-tojásszínű őkelme. Node ilyen létezik, méghozzá a megfizethető kategóriában a bolhapiacon is!
Nézzük egymás mellett a Welly és a Brekina termékét!



Szétszedve a Welly-t láthatjuk, hogy nem egészen steril a belvilága...



Fehérre festve azért más a helyzet


Kívül-belül maszkolva...



...ezért!



Alakul! Hiányzik még a villogó meg az embléma innen-onnan.



Az ablakok is kaptak egy fehér függönyt



Betegszállításra tökéletesen alkalmas



Hátulról is felismerhető a megkülönböztetett jármű



A mester és tanítványa





 

(rendkívüli különkiadás, hamarosan!!!)

Sok bogártalálkozó fénypontját láthatjuk az alábbi képeken (pl. Tatabánya, Agárd, Noerdlingen.Figyelem: ezek nem modellek!!!)


 
  

 Nem kell hozzá jóformán semmi, "csak":
- kellő létszámú elszánt résztvevő,
- jó nagy placc
- megfelelő magaslat a fotózáshoz
- ügyesség, szervezés
- ötlet

Nos, az utóbbit elloptam, a többi meg van itthon, a konyhában is...

Lássuk:
Mindig csodálva néztem, hogyan sikerül tökéletes kört alkotni az autókkal. Nekem pl. egy dísztárcsa segített...



 

 

 

1:43-asokból összejött egy csak bogarakból alakított embléma (remélem sok modell ismerős a figyelmes szemlélőknek az előző fejezetekből)







Földközelből nézve azért kaotikus az állapot

Folytatódjék a Bogár története, képekben és 1:43-as méretarányú modellekben bemutatva.

1966: Rengeteg műszaki módosítás, ám a külső alig változik.



1968: Frissül a karosszéria, pl. a fényszórók függőleges helyzetűek ezentúl.



Egy 1969-es kabrio



1972: Elkészül a 15.007.034-ik Bogár, ezzel a VW megdöntötte a Ford T-modell rekordját. Ez az autó történetesen egy 1302-es volt, amelyik típus jelentős változás a Népautó felépítésében:az első kerékfelfüggesztés McPherson rendszerű, ezzel jelentősen változik pl. a csomagtér mérete és a csomagtérfedél alakja.A 1303-as típus domború szélvédőt is kapott.



1974: A németországi, tizedik focivébé alkalmával készült néhány egyedi festésű 1303-as



1975: Beszüntetik az 1303-asok gyártását.
1978: Németországban legyártják az utolsó Bogarat.
1980.: Leállnak a kabrio gyártásával.

1981: Elkészül Mexikóban a húszmilliomodik Bogár! Ez alkalomból a Silver Bug modellt "20 millió" feliratú emblémával és az oldalán fekete díszcsíkkal adták ki.



A Schuco gyár modellje valóságos autót mintáz, lásd pl. a rendszámot:



1996: Már csak Mexikóban gyártanak Bogarakat. 1600 cm3-es injektoros, katalizátoros motorokkal, elöl tárcsafékkel szerelik őket, kiegészítő légkondi is rendelhető. A fénykép és a modell vörös színben pompázik, pedig ez az évjárat olajzöldben a legszebb!



2003. július 20. 9 óra 5 perc. Pueblóban a Volkswagen gyártósorairól legördül a 21.529.464-ik Bogár és ezzel befejeződött az autó világméretű sikersorozata.



Ennek alkalmából adták ki az Última Edición névre hallgató utolsó sorozatú különleges modellt, Luna bézs és tengerkék színben.



 

 Ezúton mondok köszönetet Nagy Gábor Attilának, akinek a Volkswagen BOGÁR című könyve szolgált alapul kis összeállításomhoz. Minden érdeklődőnek melegen ajánlom a kiadványt, nagyon sok érdekesség látható-olvasható benne!

Szerencsére nagyon sok modellgyártó forgalmaz 1:43 méretarányú modelleket. Ebben a méretarányban már igen jól lehet ábrázolni a különböző évjáratok apró jellemzőit. A gyűjtők szerencséjére a gondos gyártók ezt meg is teszik. Az ennél kisebbek nemigen alkalmasak a finom részletek kidolgozására, és valamilyen okokból nagyobb méretarányban nem olyan széles a választék. (Az sem utolsó szempont, hogy a gyűjtők pénztárcáját is kevésbé apasztja a kisebb modell).
Szóval gondoltam egy nagyot és megpróbálom bemutatni a Bogár több, mint 50 éven keresztül tartó fejlődését - kizárólag 1:43-as méretarányú modelleken.
Óriási segítségemre lesz ebben a Magyar Bogarasok Bibliája, Nagy Gábor Attila "Volkswagen BOGÁR" című könyve. A modellek hátteréül e népszerű könyv lapjait használom a szerző szíves engedélyével. Néhány esetben egy másik könyv lapjain lesznek láthatók a kis járművek: Patrick Lesueur "Mythos - VW Käfer" a kiadvány címe.

Lássuk akkor a kezdeteket!

Idézet a könyvből: "Ferdinand Porsche 1941. január 17-én közzéteszi expozéját a német népautókról". Ezt természetesen tervek és prototípusok sora előzte meg. Íme egy 1934-es példány:

Katonatisztek nyúzták és tesztelték az első sorozatot. Ezek a gépek még csak nyomokban emlékeztettek a mai bogarakra: figyelemreméltó pl. a hátsó szélvédő hiánya, a hátrafelé nyíló ajtó. Mindenesetre léghűtéses boxer farmotor hajtotta őket, és ez a lényeg! Tudomásom szerint korabeli példány nem is maradt fenn, a wolfsburgi múzeumban is replika látható.



A véglegesnek tekinthető modelleket 1938-ban nagy parádé közepette mutatták be a nagyközönségnek.



Aztán jött a háború. A terveket módosították a fő alkatrészek felhasználásával és harci szekereket készítettek.

Schwimmwagen (kétéltű jármű)



Kübelwagen (igénytelen, robosztus, szögletes formájú terepjáró.)



Speciális felépítésű bogarak is készültek, amit később a posta használt



Nyitott, ma kabrionak nevezhető ponyvás tetejű és ajtajú bogarak is hadrendben voltak



A háború után újra beindult a sorozatgyártás. Egy elegáns kabrio 1949-ből:



1950 februárjában a 100.000. bogár is elkészült. A képen egy Faltdach perec látható.



1953-ban beindult a gyártás Brazíliában is. Nagy változás a megjelenésben: a perecablakot felváltja az ovális hátsó szélvédő. Június 3-án elkészül az 500.000. Bogár



A motorsportban is jeleskedett a Népautó: az 1954-es Monte Carlo Rally-n 386-os rajtszámmal indult egy Bogár.



1955: az egymilliomodik Bogár gördül le a gyártósorról. Jellemzi a piac érdeklődését, hogy két év múlva, 1957 decemberében már a kétmilliomodik példány készül el.
1958: új műszerfal és nagy hátsó ablak. 1959: 3.000.000. Bogár. Hihetetlen tempó és fejlődés!

1963: már hétmillió Bogár az utakon! Megjelenik a fém tolótető:





Folyt.köv.




 

Említettem már, hogy az egyik átalakítás során sikerült tönkretennem egy egészen szép 1:18-as modellt. Olyan csúnyán sérült a sárvédő, hogy vitrinbe nem lehetett tenni többé.
Sajnáltam volna kidobni, így elkezdtem ötletelni, mit is lehetne kezdeni vele.
Biztosan sokan ismerik autós körökben a következő jelenséget: rábukkan valaki egy elhagyatott, lepukkant, ámde felújítható vagy alkatrészként hasznosítható járműre. Megkeresi a tulajt, de az semmi pénzért nem hajlandó eladni a roncsot, mondván: "Meg lesz csinálva!"
Egy ilyen helyzetet próbáltam ábrázolni. A sérült modellt egy kicsit még tovább rontottam, rozsdásítottam itt-ott, szétszedtem, különböző kellékeket, tárgyakat gyártottam és helyeztem el körülötte.
Talán sikerült egy fészerben felejtett, jobb sorsra érdemes bogarat bemutatni.


 

Az egészet egy cipősdobozban helyeztem el, kívül a rozsdás felirat hirdeti: "Meg lesz csinálva!



 

Folyt.köv.

Kaptam egy barátomtól egyszer egy telefont. Új volt, de divatjamúlt: nem volt benne sem rádió, sem fényképezőgép, sem GPS. Telefonálni meg sms-ezni viszont lehetett vele. Az alakja is amolyan hasábszerű, emlékeztetett is valamire. Talán a "2001 Űrodüsszeiá"-ban lehetett ilyet látni? Majdnem, de ennek az egyik vége enyhén ívelt, nem szabályos téglatest.

Aztán rájöttem, mire is hasonlít... naná, hogy valami léghűtésesre!

Tegyük csak őket egymás mellé:

 Szétkaptam őket rendesen, hogy lássam, megoldható-e a dolog:

Itt már látszik, hogy nem reménytelen a helyzet:

Alulról nézve még jobb: alig kell faragni valamit.

Az antennán kell forgatni egy keveset

Zsebre tenni már nem lehet többé

Sajnos a töltő csatlakozójának is helyet kell készíteni

 Elkészült. A színe és a szolgáltató emblémája szerencsére passzol

Nem olyan vészes a hátsó fertály sem

 Innen nézve is elfogadható a kép

Az új gazdájára várva

Az első használatbavétel

Folyt.köv.

Rábukkantam egyszer véletlenül egy kb. 1:18-as, ismeretlen gyártótól származó bogárra. Egészen elfogadható kidolgozás, szép beltér, nyitható ajtók, motorháztető. (A motorról magáról most inkább nem szólnék...) A nyitott csomagtartóból még egy kivehető pótkerék is bámult kifelé.
Hát ezen elgondolkodtam. Mi lenne, ha valami más is bámulna onnan...
Szedjük csak szét! Nem reménytelen a helyzet, van hely bőven a csomagtartóban. Persze kell némi átalakítás, hogy beférjen a webkamera...



Magának a pótkeréknek a tekergetésével lehet a kis kamera fókuszát állítganti.


 

A kamerába eredetileg volt néhány kis led is beépítve, ami rossz fényviszonyok között megvilágította a közvetítendő területet. Ezeket a ledeket kiváltottam nagyméretű ledekkel, amiket az eredeti modell fényszórójába szándékoztam beszerelni.
És akkor jött a katasztrófa: a fúrás során sajnos az egyik sárvédő javíthatatlanul sérült és deformálódott.



A projekt előrehaladtára való tekintettel kénytelen voltam egy másik modellt beszerezni. (Később a sérült sárvédő is fontos szerepet kapott, de erről majd egy másik fejezetben.)
Szerencsére az új modell nem kék, hanem vörös színben pompázott, erre is visszatérek még. A szerelés és kísérletezés során a feleslegesnek tűnő kék bódét használtam.

A sikeresen kifúrt újabb sárvédő matt fekete fényezést kapott.




Közben az új karosszéria is némi módosításra szorult


Itt latható, hogyan is helyezkedik el az üres bódéban a kamera





Az ülések is a helyükre kerülnek







Végül a kész modell






És ez a kép a magyarázat a vörös-fekete színösszeállításra




Folyt.köv.

Két Matchbox T2. Látszólag semmi különös nincs rajtuk.



A fekete azért gyanús...



Csuklósbusz?



Vagy valami egészen más?



Katasztrófa?

Mi az ott? Csak nem...??



De igen, egy USB pen-drive!

A neten való bóklászásaim során rábukkantam egyszer egy bogár formájú pen-drive-ra. Meglehetősen otromba és csúf volt szegényke. A bogár inkább csak karikatúrája volt a járműnek, a hátul meredező gigantikus USB csatlakozó sem emelte az apróság fényét.
Rögtön tudtam, hogy valami ilyesmit alkotnom kell. Találtam egy számtechboltban egy igen pici 2 GB-os pen-driv-ot. Gyakorlatilag egy burkolat nélküli memőriakártya, aranyozott, ház nélküli USB csatlakozóval. Pont belefér egy Matchbox buszba, még hely is marad.
Szétszedtem tehát egy szerencsétlen T2-t, óvatosan kettéfűrészeltem a karosszériát, az alvázat és a berendezést. A tető szerencsére külön alkatrész ebben a modellben, így ő megúszta a vandálkodást, sőt, még fontos, merevítő szerepet is kapott.
A kettévágott alvázat is meg kellett erősíteni egy lemezkével, hogy összerakott állapotban is megálljon a busz. A  berendezés egyik felébe  faragtam be a pen-drive-ot, a másik felébe egy résen csúszik be a csatlakozó. Összerakott állapotban a pen-drive nem is látszik. Miután a készítés során sérült az eredeti fényezés,  kapott a busz egy új, szép fekete ruhát.

Ő is ajándékba készült persze. A Memory Transporter T2GB nevet kapta, utalva a VWT2-re és a 2GB memóriára. Átadás előtt még felmásoltam rá az addigi összes VW-találkozónk képeit.
 

Folyt.köv.
 

Az átalakítások egy másik változata, ha a modell egy merőben más, idegen funkciót rejt magában.
Mint oly sok ötletet, ezt is a véletlen szülte. A munkahelyemen a számítógépem körül akad olykor egy-két bogármodell is. Egyszer figyelmetlenségből az egér helyett egy Welly 1:37-est ragadtam meg és csodálkoztam, miért is nem mozog a kurzor.
Egyből el kezdett járni az agyam és keresni kezdtem a lehetőségeket. Egy vezetékes optikai egér körülbelül akkora, mint a kis bogár, a fogása is hasonló. Mi lenne, ha...
A modell és egy egér szétszedése után látszott, hogy nem reménytelen a helyzet. Mondjuk ültetni kell a járművet, hogy az alváz és a benne rejlő optika elég közel kerüljön a talajhoz, de ez semmiség.

A forgó kerekekről le kellett mondani, így álló helyzetben akár a sárvédőbe is szorulhatnak.

Mivel meglehetősen kevés alkatrész foglal helyet az egérben, a bogár belső elrendezéséről sem kellett teljesen lemondani: maradhattak az ülések és a műszerfal.

Még a nyíló ajtó szerkezete sem volt útban semminek.

Nagyobb gondot okozott az egér két gombja. Végül a hátsó lámpák töltik be a funkciót: két kisméretű LED bökdösi a rejtett mikrokapcsolókat. A kipufogó helyén pedig vígan távozik a vezeték.

Ajándéknak készült, a KäferMaus nevet kapta.

 Folyt.köv.

A gyűjtők többsége előbb-utóbb eljut arra a pontra, hogy igénye támad egyedi, mások által nem birtokolt példányra.
Ilyet többféleképpen is lehet szerezni. Egyik módja a neves gyártók által limitált példányszámban forgalmazott modell. Ezeknek sajnos meglehetősen borsos az áruk, ráadásul nem is igazán egyediek, általában több százas példányszámban készülnek.
Egy másik, kevésbé költséges ámde annál macerásabb módja az egyedi modellekhez való jutásnak: a saját kezűleg történő elkészítés.
A képlet egyszerű: végy egy nagy sorozatban gyártott modellt és némi munka árán tedd egyedivé. Ehhez a kézügyességen és a türelmen kívül sokszor meglehetősen sok eszközre, kellékre, szerszámra és főleg fantáziára van szükség.
Készíthetünk így egy valódi, ismert és híres egyedi járműre emlékeztető modellt, vagy egy sosemvolt fantáziaautót, esetleg feljavíthatunk egy kevésbé sikerült gyári modellt.
Erre jó példa a kit-ben forgalmazott 1:24-es Welly bogár. ("Kit"-nek a kész, többnyire fém alkatrészekből, gyakorlatilag szerszám nélkül összeszerelhető modellt értjük. Sokkal kevesebb türelmet és kézügyességet igényel, mint a rengeteg apró alkatrészből álló, utólag festésre is szoruló műanyag makett-készlet.)

Ebben az állapotban került ki a dobozból:

Látszik, hogy pl. a sárvédők belső festésének hiánya mennyire rontja az összképet. Egy hasonló méretarányú, szintén Welly kabrióval néz farkasszemet.

A sárvédők belsejének feketére festése és egy lehelletnyi ültetés sokat javít a modellen.



A karosszéria színére festett műszerfal és a kalaptartóba helyezett hangszórók ugyancsak az összahatás javítását szolgálják. Az eredetileg fényes lökhárítótartók is kaptak egy kis sötét festéket.



Ezzel a 4x4-es terepjáró bogárral Tatabányán találkoztam. Kiderült, hogy később megjárta Bamako-t is.

Ennek a nagy vállalkozásnak a tiszteletére készítettem egy Matchbox bogárból a hősök járművére hajazó modellt. (Egy ismerős elküldte az utazóknak a modell képét, a hírek szerint tetszett nekik)


 

A Matchbox-Hotwheels páros Typ181-ből is készített néhány változatot. Jómagam egy terepszínű járművel színesítettem a palettát.



Matchbox T2-k. Többféle színben is gyártották az utóbbi időben a "terrorista busz"-t. Sajnálatos módon a kemping és a platós változatok kimaradtak. Az alábbi képen látható, hogy megpróbáltam pótolni a hiányt. (A narancssárga busz a gyári kivitel)

T2-k különböző magasságokban.

Ismét egy Welly. Nagyon szépen kidolgozott T2-t dobtak a piacra, 1:37 méretarányban. Többféle színben is kapható a működő tolóajtóval ábrázolt jármű, de sajnos kizárólag két sor utasüléssel.
Megpróbáltam egy kicsit dobni a fényezésén és a belsejében némi átalakítást végeztem.

Folyt. köv.

Kerékcsere. Figyelemreméltó a műhely patikatisztasága, valamint a kerékcserét végző kolléga fölényes szakmai tudása: dísztárcsával együtt cseréli a kereket. Kevesen tudják ezt utánacsinálni...  Érdemes egy pillantást vetni a hiányzó kerék körül látható támasztékokra/ékekre is. Valószínűleg sokkal könnyebb így feltenni a kereket.




A jobbhátsón is munkálkodnak.... De akkor mit keres az emelő tétlenül ott a kompúter mellett??

Herbie barátunk rajtra kész! A nyalókás ember már elrángatta szerszámát, ám a tanker pofa megadta magát... én még nem indulnék a pilóta helyében! 

Gumicsere felni nélkül.. biztosan nagyon gyors!!




 

Itt meg mindenki nyüzsög ezerrel. Jó ezt látni!!



(ja, ezek 1:43-as gyári diorámák, némi saját módosítással)